Politikum és logikum a jogban

Fülszöveg

"A jogi gondolkodás kiszakadt az általános műveltségből, a társadalomtudományi gondolkodás köréből: a filológusok, szociológusok, történészek jobbára ezoterikus, gyanús, inkább figyelmen kívül hagyandó területnek tekintik. Nem csupán alkotó találkozás nem jön létre a jog s egyéb diszciplínák között, de az utóbbiak mintha ennek még a hiányát sem érzékelnék...
Krónikus betegség esetén persze a megoldás máról holnapra nem várható. Szívós munka, folyamatos bizonyítás, a jog elveszített társadalmi hitelének visszaszerzése kell ahhoz, hogy az embert tárggyá alacsonyító manipulálás eszköze helyett a jog ismét mint közösségi gond a közösség gondolkodásába befogadtasson.
A jog presztízsének helyreállítása összefügg a társadalomelméleti megalapozás kérdésével. Csak így győzhető meg a politikus arról, hogy ne lásson a jogban csodaszert, a társadalmi változás egyetlen - magát a tényleges reformot is helyettesítő - eszközét...
Nyilvánvaló, hogy bármely területen az előrelépés a társadalmi demokratizmus elmélyítésének függvénye. Ez pedig nem mehet végbe egyoldalúan. A jogász nézőpontjából a demokrácia annak a kérdése, hogy a demokrácia társadalmi bázisát képező rétegeknek (s közöttük persze a jogászságnak) milyen valóságos lehetőségei vannak a jog tartalmi meghatározására, és mekkora a valószínűsége annak, hogy amit egyszer a jog tartalmaként kialakítottak, e rétegek társadalmi-politikai nyomása folytán valóban meghatározóvá váljék az összfolyamatban.
Úgy vélem tehát, a jogász feladata mindenekelőtt, hogy őrködjék a jog optimális felhasználása s civilizációs érdekeinek megőrzése melett. Elmélete pedig csak akkor lehet igazán társadalmi elmélet, ha feltárja és tudatosítja a közvetítő szerep s a viszonylagos önállóság kettősségében a jog és a jogász lehetőségeit, a gyakorlatra és a tudományára háruló, társadalmilag korántsem közömbös feladatokat." Vissza