Előszó
Részlet a könyvből:
MAGÁNY
Nem találtál egy igaz barátot,
dühöngtél hajdan kétségbeesve,
a plafont figyelted óraszámra,
léptek neszére, a suttogásra,
füleltél minden moccanásra,
rádiózenére, vízcsobogásra,
a falon átszűrődő zajokra,
az elfojtott apró sikolyokra,
az ablaknál álltál a sötétben,
dideregtél a nyárban, a télben,
idegesen sétáltál szobádban,
gyakran cigarettáztál az ágyban,
sokat ittál s alig-alig ettél,
a kávéházakban mit kerestél?
fölkapaszkodtál a hetedik emeletre,
fölkészültél józanul a förtelemre,
ujjaid közt puha hajszálak suhogtak,
sisteregve fűszálak mocorogtak,
az izgalomtól cserepes lett a szád,
és megutáltad az üveges látomást,
leszegted csillogó pikkelyes homlokod,
rettegve vártad hogy valaki bekopog,
akár egy őshüllő a mocsárban,
úgy feküdtél egyedül az ágyban,
a kedvező alkalomra lesve,
ráhagyatkozva a kényszerképzetekre,
olvasni kezdtél, aztán abbahagytad,
sietve kávét csináltál magadnak,
nem tudtál nyugton maradni soha,
fojtogatott a füst, idegesített a szoba,
savanykás szagú szennyes ruhák,
Vissza 
