Politika és poétika

Fülszöveg

Igen sok hasznos és boldog órát tölthettem a népi írók művei között, s könyvtáramban is sikerült összegyűjteni a magyarországi és erdélyi népi irodalom szinte teljes korpuszát, közöttük régi és ritka kiadványokat is, például a Püski-kiadó és a Bolyai Akadémia könyveit. A népi irodalom, meggyőződésem szerint, a huszadik századi magyar irodalom megkerülhetetlen és értékekben igen gazdag tartományát jelenti, igazi története azonban még összefoglalásra vár, hiszen Borbándi Gyula kiváló munkája: A magyar népi mozgalom inkább ennek az irodalomnak az eszmetörténeti, mozgalmi és politikai dimenzióját dolgozta fel, és nem vállalkozott arra, hogy irodalomtörténetileg, esztétikailag is értékelje a népi írók életművét. Nem vállalkozik erre természetesen a jelen kötet sem, amely nem a népi mozgalom irodalomtörténete, hanem olyan tanulmányok gyűjteménye, amelyek néhány népi íróról, illetve a népi irodalom néhány történeti és poétikai tulajdonságáról próbálnak képet rajzolni. A kötetbe foglalt írások nagyjából két évtized terméséből adnak válogatást, eredetileg kollektív tanulmánykötetekben és folyóiratokban: az Új írásban, a Literaturában, az Alföldben, a Tiszatájban, az Életünkben, az Új Aurórában láttak napvilágot. Szövegükön nem változtattam, legfeljebb alcímekkel tagoltam a hosszabb tanulmányokat. És minthogy a népi írómozgalom nem egyszerűen irodalmi irányzatot jelentett, hanem szellemi és közéleti csoportosulást is, az én irodalomtörténeti látképemben is együtt van jelen a mozgalomtörténet és az irodalomtörténet: a politika és a poétika. Vissza