Előszó
A fotográfia és a film, mint gépművészetek ontológiai testvérisége, legalábbis Walter Benjámin alapvető jelentőségű tanulmánya óta, közismert. Ennek ellenére, néhány elméleti kísérletet leszámítva,...
Tovább Előszó
A fotográfia és a film, mint gépművészetek ontológiai testvérisége, legalábbis Walter Benjámin alapvető jelentőségű tanulmánya óta, közismert. Ennek ellenére, néhány elméleti kísérletet leszámítva, kapcsolatuk sokoldalú elemzésére eddig kevés figyelmet fordítottunk.
Nincs olyan filmes, aki hosszabb-rövidebb ideig ne fotografált volna, néhánynak pedig igen jelentős a fotográfiai munkássága. Dárday István például a debreceni Műhely című kiállítás egyik felfedezettje volt, Kardos Sándor nevéhez fűződik a Horus archívum, Gaál István munkáinak egy részét pedig a Műcsarnok is bemutatta már. A hatvanas évek fiatal magyar filmjére a fotográfiai alakító eszközök dominanciája voltjellemző.
A Megállított kép című kiállítás egy jobbára magánlakásokban heverő képi kincs feltárására, rendszerezésére és publikálására vállalkozik. Okulni fog belőle film- és fotótörténész, kritikus és a nézők sem járnak rosszul. Manapság pedig az ilyesmi nem kevés.
Vissza 
