| Theokritosra gondoltam, s az Ének | 1 |
| A nagyvilágon nem hallotta senki | 2 |
| Nem illek hozzád, Fejedelmi szív! | 3 |
| A paloták parkettje vár reád | 4 |
| Nehéz szivem föltartom néma búban | 5 |
| Menj... Így is érzem, mától fogva én | 6 |
| Úgy érzem, új a világ arca. Hogy | 7 |
| Mit adhatok cserébe, hercegi | 8 |
| Érdemes adni, amit én adok? | 9 |
| S mégis: becsülni kell, mert szép nagyon | 10 |
| S ha érdemszámba megy a szerelem | 11 |
| E vágy a büszkeségem - így való - | 12 |
| S azt akarod, találjak olvatag | 13 |
| Ha már szeretsz, csak a szerelemért | 14 |
| Ne szidj, könyörgök, hogyha arcomat | 15 |
| ... S mégis, hogy így tiéd a győzelem | 16 |
| Költőm, a Volt és Lesz közt te az Úr | 17 |
| Férfinak én még hajfürtöt nem adtam | 18 |
| A lélek Rialtója is piac | 19 |
| Szerelmesem, ha arra gondolok | 20 |
| Mondd, újra mondd, és még egyszer - s megint | 21 |
| Ha lelkem s lelked izmosan megáll | 22 |
| Való? Ha holtan rogynék össze ma | 23 |
| Hadd kattandjon e világ penge-éle | 24 |
| Évekig súlyos szívvel jártam én | 25 |
| Nem férfiak s nők - víziók sora | 26 |
| Engem a sívár sárból, Kedvesem | 27 |
| Levél...! Halott mind... néma és fehér! - | 28 |
| Rád gondolok! - Úgy indázlak körül | 29 |
| Könnyemen át mutatja képedet | 30 |
| Jössz, jössz! Kell mást, egy szót is mondanom? | 31 |
| Megesküdték: szeretsz - s fölkelt a nap | 32 |
| Szólíts becézve, így! Oly jó, ha cseng | 33 |
| Így mondtam: régi szívem válaszol | 34 |
| Ha érted mindent elhagyok, leszel | 35 |
| Meglátni s megszeretni... Erre én | 36 |
| Bocsásd meg, ó, hogy lelkem a tömör | 37 |
| Első csókja csak ujjaimra hullt | 38 |
| Mert hatalmadban áll s megadatott | 39 |
| A szerelemtől mind e föld kigyúl! | 40 |
| Hálás szívvel köszöntöm mind, aki | 41 |
| "Jövőm nem lesz a múltam mása" - így | 42 |
| Hogy hogy szeretlek? Hadd soroljam el | 43 |
| Dúsan hoztad a kert virágait | 44 |