Kaleidoszkóp

Előszó

Néhány év óta gyakran olvassuk folyóiraatokban és halljuk irodalmi körökben, hogy az a műfaj, melyet elbeszélésnek neveznek, kiment a divatból, válságban van, haldoklik. Több évszázados fejlődés után - mondják egyesek -, a novella a tizenkilencedik század második felében elérte csúcspontját; azóta, különböző okok következtében, elvesztette műfaji jelentőségét és vonzóerejét. Értékes elemeit a regény, ez a rugalmas, modern műfaj, ügyesen kisajátította, helyét pedig a tárca, a rajz, a „vázlat", a lírai riport foglalta el.
Ez az elbeszélés-antológia, melynek minden egyes darabja az utóbbi években született meg, minden érvnél és fejtegetésnél ékesebben bizonyítja, hogy ez az elsiratott műfaj nemcsak él és virágzik, de fejlődik is. A klasszikus elbeszélés mellett, melyet, ebben a kötetben a mai technikával megírt Mauriac-novella képvisel, újabb formai megoldásokat és az elbeszélés műfajában szokatlan témákat találunk: a „monologue intérieur" meglepő alkalmazását Claudel „Júdás halálá"-ban, filozofikus színezetű bűnügyi történetet G. K. Chesterton „Bíborszínű ékszer"-ében, lírai hangszerelésű állattörténetet Georg Rendi és Francis Jammes műveiben, stb.
De ezeket a kaleidoszkópszerűen színes és változatos elbeszéléseket még más is jellemzi: annak a világnézeti és művészeti megmozdulásnak a felvillanásai, melyet általában katolikus megujhodásnak neveznek. Vissza