Posztumusz üzenet

Fülszöveg

A kötet szerzője 1989. június 25-én véget vetett életének. Delikát Rudolf 1954-ben született. Alapfokú tanulmányait az V. Váci utcai Általános Iskolában végezte, ahol kiváló szavalóként kerületi versenyt nyert. Ezután szép reményekkel a Veres Pálné Gimnáziumba került. Hiába nyújtott irodalomból kimagasló teljesítményt, matematikából elért nagyon gyenge eredménye miatt eltanácsolták az elit gimnáziumból. A következő tanévben a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Nehezen tudott beilleszkedni. A „belvárosi" fiút nem akarták befogadni. Olvasottsága, intelligenciája csak hátrányt jelentett a testi erőt, durvaságot előnyben részesítő külvárosi vagányok között. A gimnázium elvégzése után 9 évig a Központi Antikváriumban tevékenykedett. Hamarosan kiderült, hogy kiváló üzleti érzéke van. Sajátos vevőkört alakított ki. Megítélése szerint könyvkereskedelmünk az 1980-as évek elejére egyre inkább haszonközpontúvá vált, és nem a kultúra terjesztése, hanem az eladott könyvek mennyisége lett döntő fontosságú. Ennek hatására pályát módosított. 1985-ben jó minősítéssel elvégezte az Esztergomi Tanítóképző Főiskolát. A főiskolán fél évig korrekciós nevelés tantárgyat tanult. A konzultációkon és az előadásokon ért élmények döbbentették rá arra, hogy a pedagógiai munkán belül is a legszebb a gyógypedagógus tevékenysége. Elesett, fogyatékos embereket, gyerekeket felemelni, azokon gyógyító neveléssel segíteni, igazi hivatás. Ezért a Fővárosi Tanács Asztalos János Kollégiumának Hallássérült Részlegébe ment dolgozni. A tanulók halmozottan hátrányos helyzetű, 16-22 éves szakmunkástanuló fiatalok. Igazgatója véleménye szerint „... tisztelte munkatársait, diákjait. Diákjaiért mindenre képes volt... Azt nézte, hogyan és mit segíthet, hogyan lehet minél hasznosabb a munkája." Igen érzékeny, szeretetre éhes, igazságot kereső ember volt. Gyűlölte az egyre inkább eluralkodó farkastörvényeket. Felismerte, hogy a megalázottak, kiszolgáltatottak helyzetéért is az EMBER a felelős. Szót emel az embertelenség, a közöny ellen, a humanizmus, a becsület megőrzésére int. Nagyon átéli mások szenvedését, kínt jelent számára saját tehetetlensége. Végül ereje elfogy, és az örök megnyugvást választja. Írásainak olvasása után biztosan jobban figyelünk egymásra! Vissza