Print & Publishing 46/1998 február/március

Előszó

Kedves Olvasó!

Még mindig nem látjuk a lényeget. A közelmúltban olyan események történtek, amelyek valóban mindenkit foglalkoztatnak, sőt valamilyen szinten érintenek is. Nagy nyilvánosságot kapott például a pénzt hamisító nyomdász. Lapunk minden értelemben elítéli a történteket és ugyanezt javasoljuk minden szakmai szervezetnek, az etikai bizottságnak és minden szakembernek. Tesszük ezt azért, mert nem nyomdász az, aki nem érzi belső emberi és szakmai tartása miatt erkölcstelennek a szigorú elszámolású nyomtatványok hamisítását.
Nem tartjuk szakembernek azt, aki egy közel 30 éves egyszínes ofszetgépen vállalkozik egy kombinált technológiával előállított, többszörösen védett minőségi termék gyártására. Nem védekezhet senki egy létező vagy nem létező megrendelővel, hiszen már az első pillanatban látni kellene, hogy 75 millió forintnyi bankjegyet semmilyen körülmények között nem lehet forgalomba hozni. Hiszen akármilyen ügyes ember vagy szervezet próbálkozna akármennyire szakképzetlen vagy megkent pénztárosnál hamis pénzzel fizetni, csak néhány darabért tudna néhány hektó tejet vagy pár százezer gyufát vásárolni. Banki forgalomba se vihető be ekkora mennyiség. Sajnálatosnak érezzük az illetékes szervek és a sajtó tájékoztatását is, miszerint pénznek minősítenek egy egyoldalt nyomott, még televízión keresztül is láthatóan nem színhelyes, felvágatlan íveket. Természetesen ez arra jó volt, hogy lejárassa a nyomdásztársadalmat és egy héten keresztül legyen mivel foglalkoznia egy egész országnak. Véleményünk szerint ilyen logikai hibákat, szakmai tévedéseket és erkölcstelenséget a szakma egyetlen résztvevője sem követhet el, illetve aki ilyet tesz, az az életben ne viselhesse a nyomdász nevet se. Vissza