Megtorlás

Fülszöveg

Penge
élén
SZTÁLINGRÁDTÓL HARKOVIG,
Paulus tábornagy sztálingrádi kapitulációja 1943 januárjában jelentősen meggyengítette a többi német hadsereg pozícióját a keleti fronton, de a szovjet erők is hatalmas veszteségeket szenvedtek. Az ezt követő szovjet offenzívák már azzal fenyegettek, hogy a teljes front összeomlik a Szovjetunió délnyugati területein (a magyar 2. hadsereg pusztulása is ekkor következett be). Ezt Erich von Manstein, a második világháború egyik legtehetségesebb német tábornokának ellenoffenzívája akadályozta meg - többek között sikerült visszafoglalnia Harkovot, némileg megváltoztatva ezzel a háború menetét. A szerző széles forrásbázisra támaszkodva elemzi a szovjet és a német hadműveleteket és stratégiai elképzeléseket, a katonai vezetők döntéseit a sztálingrádi és a gyakran figyelmen kívül hagyott harkovi hadművelet időszakában (1942. november - 1943. március). Mindezt a frontvonalban harcolók első kézből származó, megrendítő beszámolói és visszaemlékezései... Tovább

Fülszöveg

Penge
élén
SZTÁLINGRÁDTÓL HARKOVIG,
Paulus tábornagy sztálingrádi kapitulációja 1943 januárjában jelentősen meggyengítette a többi német hadsereg pozícióját a keleti fronton, de a szovjet erők is hatalmas veszteségeket szenvedtek. Az ezt követő szovjet offenzívák már azzal fenyegettek, hogy a teljes front összeomlik a Szovjetunió délnyugati területein (a magyar 2. hadsereg pusztulása is ekkor következett be). Ezt Erich von Manstein, a második világháború egyik legtehetségesebb német tábornokának ellenoffenzívája akadályozta meg - többek között sikerült visszafoglalnia Harkovot, némileg megváltoztatva ezzel a háború menetét. A szerző széles forrásbázisra támaszkodva elemzi a szovjet és a német hadműveleteket és stratégiai elképzeléseket, a katonai vezetők döntéseit a sztálingrádi és a gyakran figyelmen kívül hagyott harkovi hadművelet időszakában (1942. november - 1943. március). Mindezt a frontvonalban harcolók első kézből származó, megrendítő beszámolói és visszaemlékezései egészítik ki, és teszik emberi szempontból is átélhetővé. Külön erőssége a könyvnek, hogy a főszereplők életútját szélesebb kontextusban, tágabb időbeli kitekintésben mutatja be.
Przemysl 1914-1915-ös ostroma az első világháború során jelentőségét tekintve Sztálingrád 1942-1943-as, második világháborús ostromához fogható. Przemyslnél a cári Oroszország hadereje támadta az Osztrák-Magyar Monarchia erői által védett erődrendszert. A Monarchia seregében nagyon sok magyar katona és tiszt harcolt itt, így Przemysl védelme a magyar történelem szerves része is - ez a könyv a téma elsö ilyen részletességű feldolgozása. Amennyiben az orosz csapatoknak sikerült volna áttörniük itt, nyitva állt volna az út előttük Európa középső része felé. Mire az erődrendszer elesett, az erőik már annyira kimerültek, hogy nem tudták folytatni az előrenyomulást. Alexander Watson könyvének a lebilincselő történetmesélés mellett nagy erőssége, hogy hatalmas és szerteágazó forrásbázisra támaszkodik, és a szűkebb értelemben vett katonai történéseket a maguk tágabb társadalmi-emberi kontextusában mutatja be, közel hozva a magyar olvasóhoz ezt a Magyarország 20. századi történel-HíÜSfiS alapvetően befolyásoló,
eddig távolinak tűnő eseményt.
1942-1943 telének nagy harcai után, amelyek Sztálingrád környékén, valamint a Don és Donyec vidékén zajlottak, a tavaszi olvadás mindkét felet megállásra késztette egy időre. A németek eközben már az újabb hadműveleteik előkészítésén dolgoztak. Annak ellenére, hogy márciusban sikerült visszafoglalniuk Harkovot, a helyzetük meglehetősen bizonytalan volt Ukrajna keleti területein, ugyanis egy gyors szovjet előretörés a Dnyeper alsó folyásához és az Azovi-tengerhez továbbra is valós lehetőség volt. Hitler irracionális módon, a következményekre való tekintet nélkül ragaszkodott Ukrajna területeinek megtartásához, és azt tervezte, hogy még azelőtt csapást mér a Vörös Hadseregre, hogy az össze tudná szedni az erejét 1942-1943 telének nagy csatái után. A „Citadella" hadművelet megindítása körüli késlekedés végül német szempontból katasztrófába torkollott, mert a kurszki csatában 1943 júliusában már egy megerősödött szovjet hadsereg lépett színre. Ezzel végleg szertefoszlottak a Wehrmacht reményei a szovjet erők felőrlésére. Ehelyett az történt, hogy a kimerült és most már a túlélésükért küzdő németek egy sokmilliós szovjet erővel találták magukat szemben, amely sorozatos nagy ütközetekben egészen a Dnyeperig, majd azon túlra szorította vissza őket. Habár a visszavonulást kellő ügyességgel hajtották végre, és a szovjeteknek kevés lehetőségük adódott a német erők bekerítésére, mindez hatalmas áldozatokat követelt a már amúgy is leharcolt Wehrmacht-csapatoktól.
A könyv szerves folytatása a szerző A penge élén. Sztálingrádtól Harkovig, 1942. november -1943. március című munkájának, és az erényei is hasonlóak: a magával ragadó történetmesélés, a stratégiai, hadműveleti és harcászati szintek jó érzékkel történő váltogatása az elbeszélés során, valamint az emberi tényező érzékletes megjelenítése a feldolgozott nagyszámú visszaemlékezésre támaszkodva - Manstein tábornagy és Vaszilevszkij marsall, az alacsonyabb beosztású tisztek és közkatonák, valamint az egyszerű helyi lakosok szemével egyszerre látjuk az eseményeket. Buttar munkájának másik erőssége az időben tágabb geopolitikai kontextus érzékeltetése, így a könyv segíthet a ma eseményeinek megértésében is. Vissza