Pro Cultura Et Sanitate

Előszó

Nem vitás, hogy az 1900-as évek - mind a magyar történelem részeként, mind pedig gyógyszerészettörténet szempontjából - nagyon „mozgalmasak" voltak: az I. világháború és Trianon, a gazdasági világválság, a II. világháború és az újjáépítés, ill. a rendszerváltás kezdete óta a gyógyszerellátás privatizálása, sőt, újabban liberalizálása ... 1950-ben történt az államosítás és Csehák Judit egészségügyi miniszter 1990-ben rendeletben tette lehetővé a gyógyszerészek magántevékenységét [9/1990. (III. 28.) SZEM rendelet]. A Könyv évtizedes „cselekménye" éppen erre az időszakra esik. Történelmünk tehát adott. Ugyanakkor manapság „divat" a történelmet megszépíteni vagy elmarasztalni. Mindegy. Ám ettől a tények még tények maradnak. Ilyen az, hogy volt Győrben egy patinás gyógyszertár, a Széchenyi Múzeum-Patika, amelynek vezetője - Dalibor Mária Bogcha Nóvák Zoltánná - és dolgozói „az állami évtizedekben" is és ország-világ előtt a kultúra területén olyan maradandót alkottak, ami egyszerűen páratlan. Mi kellett hozzá? Egy gyógyszertár, amelyet még a török hódoltság idején, 1654-ben alapítottak. 1972-ben a Győr-Sopron megyei Gyógyszertári Központ felújíttatta és így ma (2007-ben) a patikának 353 éves múltja van. Az eredetileg barokk gyógyszertár akusztikája is remek. Ennélfogva a Széchenyi Múzeum-Patika egy különleges hangulatú, hazánkban páratlan és Európában is ritka gyógyszertár, amelyben 60 fős „hangversenyterem" alakítható ki, amelynek akusztikája mellett vendégül látása is példátlan; igényessége az egészségügyi szolgáltatás és a kultúra terjesztésére párja nélküli, ráadásul - nemzetközileg szintén elismert - méltó látványosság is (1716-tól az itt dolgozott gyógyszerészek nevét is tudják)! Kellett hozzá még egy lelkes, a kultúra iránt elkötelezett és pl. a zenében és irodalomban jártas és műveit szervező mint a Szerző és munkatársai, a gyógyszertár e küldetést felvállaló és segítő kollektívája; a volt Gyógyszertári Központ olyan vezetője mint Józsa Alajos igazgató-főgyógyszerész úr, aki e páratlan lehetőséget - nem véletlenül! - felismerte és végül Győr-Sopron megye oly vezetői, akik önzetlenül és hatékonyan támogatták ezt az elképzelést. 1974 és 1984 között legalább 30 hangversenyt és minimum 16 költészeti-irodalmi estet, számos rendhagyó biológiaórát, valamint a Vöröskeresztes Világnaphoz kapcsolódó rendezvényt, továbbá a Vakok és Csökkentlátók Egyesülete, a Nyugdíjas Pedagógus Szakszervezet, a Mozgássérültek Klubja stb. részére szerveztek számos eseményt. Tíz év alatt sok ezer személy, közöttük több száz turistacsoport, 114 igen fontos - német osztrák, finn, lengyel stb. - híres vendég tett itt látogatást. A Könyv még sok-sok más eseményről is beszámol. Az írások hitelesek, amelyek reális korrajzot és szemléletet tükröznek a gyógyszerészet egészen közeli múltjából. Jó szívvel ajánlom a kötetet minden gyógyszertár-tulajdonos, személyi jogos, alkalmazott, nyugdíjas vagy pályaelhagyó gyógyszerész, asszisztens és gyógyszerészhallgató, ill. irodalmat, zenét és művészetet szerető olvasó figyelmébe, aki - a szakmai kihívásokon túl is - igényes a jóra és a szépre. Vissza