Olvasmány a Batthyány Strattmann László Idősek Akadémiája Hallgatóinak

Előszó

Kedves Idősek Akadémiája Diákjai, Hallgatói!
Immár 11 év óta találkozunk a Batthyány Strattmann László Idősek Akadémiája előadásain, havonta 3 órára, éves program szerint, a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Dísztermében . A mintegy kétezer résztvevő nem csupán tudományos híreket, ismereteket kap az idősödésről és az idős kor törvényszerűségeiről, testi, lélektani, társas-társadalmi összefüggéseiről, hanem napi életének személyes esélyeiről és kockázatairól is tájékozódhat -„élethosszig fenntartható egészsége és életminősége" lehetőségeiről. Emberről, Világról, Életről, Halálról, hitről, reményről és szeretetről szólnak az előadások. A ma Emberének nehéz eligazodnia a pillanatról-pillanatra rázúduló hírek, ingerek rengetegében és különösen problémát jelent az idős ember számára összeegyeztetni az általa tanultakat és a legújabbakat. Nem is szólva ezek személyre szabható felismeréséről és alkalmazhatóságáról.Az idősödés mindenki számára „tény" és ugyanakkor „feladat". Újra és újra meg kell „tanulnunk önmagunkat", körülményeinkkel, vágyainkkal, képességeinkkel és lehetőségeinkkel egybevetve a „genetikailag hozott adottságainkat". Érthető, hogy olyan „sorvezetőre" van szükség, melyet részben magunknak kell kialakítani megfelelő szakmai eligazító előadások révén, másrészt a bizalom és támasz közösségi és intézményes garanciáival. A Batthyány Strattmann László Idősek Akadémiája ilyen „ismeret és szeretet-iskola" vizsgadrukkok nélkül, mely egyszerre okosít és művel, önbizalmat, támaszt,- nem utolsó sorban valakihez, valamihez, valahova tartozást biztosít, - egyszóval megelőzi és oldja is a Magányt. Mindez olyan spirituális élményt is jelent, mely a Végtelenben vándorló Ember számára a Hit, Remény és Szeretet erejét adja. Az Emberiség, úgy tűnik, eddigi történelme során "kibírta az élet kockázatait", mert természetes és mesterséges ártalmai ellenére az utóbbi évtizedekben rendkívüli szaporodásával és életének jelentős meghosszabbodásával önnönmagát is meglepte. Egyszerre nagyon kicsi lett a Föld és a technikai civilizáció révén formailag nagyon közel kerültünk egymáshoz, - mondhatnánk, "fénysebességgel társalgunk" és valóságos "Hír-özönben" élünk Vissza