Prohászka ébresztése

Előszó

A szellemtörténetben ritkán találkozunk olyan nagyságokkal, akiknek géniusza és tevékenysége meghatározza egy ország vagy egy korszak kultúráját, egyházi életét. Ilyen rendkívüli egyéniség volt Prohászka Ottokár: "Magyarország apostola és tanítómestere", ahogy székesfehérvári sírján olvasható.
Prohászka roppant szellemi örökségét az elmúlt évtizedekben elhanyagolták, a kommunista cenzúra miatt elhallgatták vagy eltorzították. Eljött az ideje annak, hogy a II. vatikáni zsinatot fél évszázaddal megelőző eszméit és reformtörekvéseit feltárjuk, közkinccsé tegyük, hogy Magyarország és a székesfehérvári egyházmegye beépítse Prohászka eszméit az új evangelizálásba. Ezt a célt kívánja szolgálni az "Ottokár Püspök Alapítván", illetve a hozzá kapcsolódó kutatócsoport, amely 1995. október 10-én egésznapos konferenciát rendezett Székesfehérvárott "Prohászka ébresztése" címmel. Az itt elhangzott előadások is jelezték, hogy milyen kincsesbánya várt feltárásra, és hogy ma is, a II. vatikáni zsinat után harminc évvel, mennyit tanulhatunk Prohászkától.
1997-ben, Prohászka halálának 70. évfordulóján egyházmegyei zsinatot tartunk a székesfehérvári egyházmegyében a volt megyéspüspök (1905-1927), Prohászka szellemi-lelki-apostoli égisze alatt. Az egyházi élet megújítására vonatkozó javaslatait (pl. papnevelés, a világiak bevonása az apostoli munkába, népnyelvű liturgia) már a század elején kifejtette, 1919-ben megismételte. Ma is érvényesek a szociális kérdésre, a tudomány és a hit párbeszédére vonatkozó meglátásai is. Fél évszázaddal a II. vatikáni zsinat előtt hirdette az "aggiornamentót", az egyház korszerűsödését, a "modern katolicizmust". Eszméi ma is időszerűek és megvalósításra várnak. Vissza