Prohászka interjú 3.

Előszó

Részlet a könyvből:
"Valóban felbecsülhetetlen mindaz, amit az olvasó most kezébe vesz. Magyarázatként mindössze annyit szeretnék megjegyezni, hogy az ország-világ előtt immár nagyra becsült püspök utolsó éveiről nagyon keveset tudtunk eddig. Naplójegyzetei alapján nem is lehetne igazi képet alkotnunk arról a Prohászkáról, aki egyre tudatosabban és egyre többször gondol az örökkévalóságra, - már nem kíván tudományos műveket írni, és minden percét papjainak, híveinek és lelkigyakorlataira özönlő hallgatóinak szolgálatára fordítja. Orvosa, Mannin-ger professzor igyekszik visszafogni ebben, és legalább a tempót szeretné lassítani, de kicsúszik kezei közül. Egyházmegyéjének és az országnak apostolát képtelenség huzamosabb időre szobafogságra ítélni. Pedig egyre sűrűbb figyelmeztetések érkeznek "odaátról": trombózis, lábfájás, majd az ijesztő méretet öltő orrvérzés, álmatlanság, étvágytalanság... Mind olyan tünet, melyet ugyan kisebb-nagyobb sikerrel igyekezett palástolni, de elsősorban ő maga vonta le a következtetést: fizikuma egyre nehezebben viseli el azt az emberfeletti megerőltetést, amelyet szelleme diktál. Hogy mennyire tisztában volt ezzel, mutatja az az önmagával folytatott párbeszéd, melynek fültanúja a szobájába halkan belépő nővér volt. Halála előtt néhány héttel elmélkedése közben ezt mondta félhangosan: " ... élt 69 évet..." Vissza

Fülszöveg

Mit vesz kezébe az érdeklődő olvasó? Meggyőződésem szerint egy egyedülálló, eddig sehol nem közölt titkot: ki is volt igazán Prohászka Ottokár, az ember, az örökkévalóság kapuja előtt térdeplő, indexre tett és mégis derűs idős főpap.
Grasselli Ilona - rendi nevén Norberta nővér - az egyik legközelebb álló lelki gyermeke volt Prohászkának. Súlyos betegen is naplót vezetett; ennek szövegét átadta a Shvoy Lajos püspök irányításával működő, és nagy elődjének, Ottokár püspöknek emlékét megmenteni akaró közösségnek. Ennek vezetője Horváth Kálmán plébános volt. Közel 500 gépelt oldal őrzi azt a felbecsülhetetlen értékű vallomást, melynek első két részét már feldolgoztam első és második interjúkötetemben. Míg az eddigieknél én tettem fel a kérdéseket, hogy megszólaltassam „Isten kerubját",az Interjú harmadik kötetében én már elnémulok. Feladatom mindössze annyi, hogy - mai szóhasználattal élve - mikrofonnal a kezemben felkérjem vallomástételre azokat, akik vele éltek, közelről ismerték századunk e legmélyebben gondolkodó és érző magyar keresztényét.
Erről maga az olvasó fog meggyőződni. Vissza