Élet 1918. (nem teljes éfvolyam)

Előszó

Részlet az 1. számból:

Az időben csillag támadt vala a halálárnyék országában : a sokezeréves sötétségben kigyulladt a világ világossága: a virrasztások, szomorúságok örökkévalóságában elkövetkezett a napok napja: a jövendő.
Az emberek akkor az idők beteljesülését várták; lelkükben szomjúhozták a megváltó igazságot; üdvösséget reméltek az életnek és győzelmet a halálon.
A világ a sejtelmek tengerén hányódott; égi jelek állították meg a szodomai tájon; csodálatos hangok ébresztették a babyloni vizeknél; a hiúságok öröme és a kincsek gyönyöre gyötrelmet fakasztott a szivében. A gyűlölet ama napokban egymásra zúdította a népeket; vérözön borította el a földet; iszonyat, borzalom lakott a paradicsomi tájakon; az itélet kezében vala az ember.
Az idők idején pedig ige hallatszott a mélységekből; valaki megérintette a sziveket, mondván: hiába akartok menekülni a jövendő harag elől: az eléri a világot; az megváltoztatja az élet szinét a nap alatt.
Az egyik sorban majd megszűnik a dobok öröme, megnémul a vigadók zengése, elhal a citerák gyönyörűsége; a másik helyen pedig földerülnek a szomorú arcok, boldogságra virradnak a szenvedők, életet varázsolnak a könyek.
A sokaságban mindenki érzi vala az idő közelségét, de a világ nem tudja: ki legyen Ő; a szegények reménysége; a jók győzelme; az igazságok igazsága; vagy pediglen a fejedelmek felkelő napja; az erősek álma.
A császár barátja és Heródes szolgája mondotta: Ő király akar lenni a földön; a császár ellen lázítja a seregeket; a hatalmat elveszi a királyok kezéből; a rabszolgákat ülteti a vezérek székébe.
A többi emberek is szólottak, mondván: a jövendő a mi napunkat fogja felkelteni; szárnyat ad a vágyainknak; megsokszorozza gazdagságunkat; legyőzi ellenségeinket; karddal és kalapáccsal felépíti a bábeli tornyot a világban. Vissza