Projektmódszer I.

Előszó

Piaget fejlődéselméletében a következő kérdést teszi fel: Mi teszi az ember fejlődését egyáltalán lehetségessé? Nem tagadva a szociális környezetnek, a többi embernek, a kultúrának vagy a társadalomnak a jelentőségét a gyermeket önmaga fejlődésének alakítójaként láttatja. A gyermek saját tevékenységének jelentőségét a gyermeket érő környezeti hatások fölé helyezi. A hagyományos uralkodó pedagógiával szembeni kritikája legfőképpen arra irányul, hogy nem használják ki a gyermek „kutatótevékenységét". Az általa megálmodott iskolában a gyermek felfedezőként, feltalálóként, sőt kutató tudósként van jelen. Felfogása azt sugallja, mintha minden egyes gyermeknek fel kellene fedeznie önmaga számára kultúrájának minden vívmányát (ezt Piaget ebben a formában meg is fogalmazza). Ezzel világossá válik az az erőfeszítés, amit minden egyes gyermeknek meg kell tennie, hogy elsajátíthassa mindazokat a dolgokat, amelyek csak azok szemében tűnnek könnyűnek, akik már ismerik, tudják azokat. Piaget 1980-ban, 84 éves korában bekövetkezett halála előtt megélhette, hogy elmélete az európai országok nagy részében az ún. projektoktatás keretei között mindennapi pedagógiai gyakorlattá válik. A könyv, amelyet az olvasó kezében tart, egy sorozat első kötete. Célunk a sorozat elindításával a projektmódszer, a projektoktatás magyarországi elfogadtatása, népszerűsítése a pedagógusok körében. A kötet az első olyan magyarországi pedagógiai konferencia előadásainak írott anyagát tartalmazza, amelynek témája kizárólagosan a projektmódszer elmélete és gyakorlata volt. Az előadások írásos anyagának megjelentetésével az a szándékunk, hogy azok számára is hozzáférhetővé tegyünk egy válogatást, akik nem vehettek részt a konferencián. Naiv elképzelés lenne részünkről azt hinni, hogy a projektmódszer alkalmazásában, népszerűsítésében Magyarországon kizárólagosan miénk az úttörő szerep. Egyre több olyan iskola van, amely projektek fel/kidolgozásával színesíti módszertani palettáját. Vissza