Promptuarium biblicum

Előszó

Kedves Misszionárius Testvérem!
Mi is részt akarunk venni nehéz munkádban, azért hangyaszorgalommal összegyüjtöttünk néhány szentírási idézetet: részben, hogy nehéz és göröngyös munkádban segítségedre legyünk, részben pedig, hogy valamint hitünk szent könyveinkből is táplálkozik, úgy meríts erőt és kenetet szentbeszédeidben e kimeríthetetlen forrásokból.
A legnagyszerűbb és legmaradandóbb szentbeszédek is azok, melyek a Szentírás igazságaival, mint mennyei ragyogással telítvék; ezek kapcsolnák rá a hallgatóság lelkére leginkább. Miután nagyon jól tudom, hogy a mai: élet ezerszeres terhet ró rá a papi lélekre és tevékenységre s sokszor fizikai idejük nincsen arra, hogy szentbeszédeikhez nyugodtan kikeressék a vonatkozó szentírási idézeteket, így összegyűjtvén azokat: kegyelemmel használhatják fel a beszédek elkészítésénél.
A hívők, nemcsak a papi lelkek is szívesen elmélkednek Isten nagy igazságairól, sokszor a lelküknek legmegfelelőbb, szabadonválasztott pontban. Jelen könyvem felosztásában ehhez is hozzásegítjük a lelkeket.
Az idézetekre vonatkozóan megjegyzem, hogy úgy az ószövetségi, mint az újszövetségi részeket az új (Szent István-Társulat kiadásában megjelent) fordítás szerint hozzuk. Az összes idézeteket canoni sorrendben vetettem.
E gyüjtemény, dacára a majd 3,000 idézetnek, nem teljes. Hiszen, hogy teljes legyen, az egész Szentírást hoznom kellene e mű szerinti felosztásban! Azért a Szentírás használatát több helyen feltételezzük, különösen azon részeknél, melyeket terjedelmességénél fogva csak az idézet helye szerint citáltunk.
Miután az első és második kiadás 5,000 példánya, hála Istennek két év előtt elfogyott és a papság és theologiák részéről, de a vallásilag műveltebb közönség kövéből is számos megkeresés történt ezen könyvemre, azért m immár szükségesnek láttam 2,000 példányban kinyomattatni.
Az adatbővités után, melyet gyöngyösi hittudományi főiskolai növendékpapságunk végzett e műnek a Szentírással való összehasonlítását és a korrektúráját egyik buzgó confraterünk végezte.
Itt mondok hálás köszönetet segítségeimnek, úgy növendékpapságunknak, mint confraterünknek!
Isten szent Nevéért és Nevében bocsájtom útnak e könyvecskét: szolgáljon Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek üdvére és Szent Ferenc Atyánk örömére.
Budapesten, 1940. Szent Bonabentura ünnepén.
P, Hermann Hermenegild O. F. M.
teologiai tanár, min. provinciális. Vissza