Protokoll extra

Fülszöveg

Minden változik - szerencsénkre! Az Európába vezető úton nem kell a régi jó, hagyományos etikett fűzőjébe szorítva menetelnünk. A "korlátlan lehetőségek", a személyi szabadság korát éljük: farmerban megyünk színházba és munkahelyünkre, tornacipőben nyújtjuk át a nászajándékokat az ifjú párnak. A hamburger elfogyasztásához nem szükséges az asztali illem gyakorlása. "Le"tegezünk mindenkit, aki utunkba kerül, hagyjuk, hogy gyermekeink mások lakásában zavartalanul tombolják ki magukat, és aki a vonat nemdohányzó szakaszában rágyújt, egyértelműen kinyilvánítja, mennyire tartja az előírásokat és szabályokat. Észre kell azonban vennünk, hogy szabadságunk korlátlan kiélése mások szabadságát csorbítja, mások jóérzését sérti. Gondoljuk csak meg: a világ népessége egyre gyarapszik, egyre többünknek kell megosztoznunk az adott méretű Földön. Az európai városlakó ezt már régen érzi a saját bőrén, amikor sorbanáll pénztáraknál, közlekedés eszközökön tolong, liftben feszeng vagy zsúfolt strandok medencéjében próbál kikapcsolódni. Az ember pedig - s ebben nem különbözik a természet ölén élő lényektől - annál agresszívabban viselkedik, minél inkább összezsúfolódik, minél inkább féltenie kell élet- és mozgásterét. Ilyen körülmények között nem vitathatjuk, hogy udvariasság, jólneveltség, tapintat nélkül örökös gyötrelem a másokkal való együttélés. Ezek nélkül nem megy és a jövőben még kevésbé boldogulunk eme erények nélkül!
Ha mindezt belátjuk, hozzákezdhetünk e könyv tanulmányozásához, mert az illem, az etikett és a protokoll ismertére mindazoknak szükségük van, akik munkájuk életük során másokkal kerülnek kapcsolatba - mindenkinek tehát, aki igényt formál rá, hogy azt tartsák róla: van viselkedéskultúrája, tudja, mit illik. Az udvariasság a társadalom motorjának olaja. A Protokoll-trilógia szerzője pedig éppen eben látja hivatását: a legújabb kötet legyen az az olajozókanna, melyből a még csikorgó fogaskerekek közé csöppenti az olajat. Vissza