Protokoll plusz (dedikált példány)

Előszó

Amikor két évvel ezelőtt előszót írtam a szerző Protokoll - Viselkedéskultúra a mindennapok gyakorlatában című könyvének kéziratához, magam sem gondoltam, hogy Ottlik Károly hiánypótló könyve több kiadásban, széles körben talál népes olvasótáborra, sőt egyetemeken, főiskolákon tanítják majd belőle a viselkedéskultúra és a protokoll ismeretanyagát.
Most, hogy Protokoll plusz címmel elkészült e témakörben a szerző második kötete, előző könyvének korszerűsített, lényegesen bővített változata, a művelődéstörténeti szempontból is érdekes és olvasmányos munkát még nyugodtabb lelkiismerettel ajánlom a Tisztelt Olvasónak, mert hazánk együttélési szabályainak az európai normákhoz mindinkább közelítő alapismeretekre hazánkban egyre inkább szükség van, s meggyőződésem, hogy a magyar viselkedéskultúra pallérozódásának Európa is hasznát látja... Vissza

Fülszöveg

"Finom modorú, különös keleti emberke volt, és a maga módján tiszta is; egyszer láttam, amint a konyhában elmosogatta az edényt és aztán, a mosogatóvízben, megmosta a haját." A mindig jó modorú, illemtudó és udvarias polgár, Márai Sándor szavai ezek egyik kéretlen vendégéről. Az írót az orosz megszálláskor lepték meg egy leányfalui házban: "... a három legény társadalmi modorban ült a búbos kályha körül. a kocsis teljesen hülye volt, de ő is iparkodott illedelmes lenni és láthatóan utánozta a kapitányok viselkedését." Távoztukkal, amikor a felvidéki polgárivadéknak "már meglehetős gyakorlata volt a különös tánc- és illemtanban, amely megszabta, hogyan kell a hódítókkal érintkezni", az író átmeneti otthona "csatatér, vágóhíd és egy tönkrement gépgyár összképének egyvelegét mutatta. Itt egy kizsigerelt dízelmotor hevert, ott egy ökörfej..."
Az illedelmes viselkedést már a gyerekszobában elsajátító ember számára sokkoló élmény a modortalanság, a pallérozatlan "etikett", a viselkedéskultúra hiánya. Ez a felismerés késztetett Protokoll című könyvem a mindennapok viselkedéskultúráját taglaló első kötetének megírására. a téma parttalan, a piaci keresletben megnyilvánuló olvasói kereslet sürgető volt. 1993 novemberében ezért abbahagytam a könyv írását anélkül, hogy befejeztem volna. A hiányosságoknak, fogyatékosságoknak maga is tudatában voltam, de az azóta negyvenezer példányban elkelt több kiadás olvasói is figyelmeztettek ezekre.
Folytattam tehát az anyaggyűjtést és az írást, a szakmai bírálók észrevételeiből okulva azonban immáron művelődéstörténeti érdekességek olvasmányosságában feloldani igyekezvén az illem, etikett, protokoll olykor bizony száraz ismeretanyagát. Ennek eredménye a protokoll plusz, amelyet abban a reményben ajánlok a Tisztelt Olvasó figyelmébe, hogy nemcsak okulni fog belőle, hanem szórakoztató olvasmánynak is találja. Vissza