Pszichológia szöveggyűjtemény I.

Előszó

Részlet a könyvből:
Az első kísérletben arra kérték a személyt, hogy hasonlítson össze egy fekete és egy fehér korongot, amelyek olyan sebességgel forogtak, hogy mindkettő egyenletes szürkének látszott. Az egyik korong árnyékban állt, a másik éles megvilágításban. A fekete és fehér arányát szabályozva, a k. sz. megpróbálta az egyik korongot úgy beállítani, hogy ugyanolyan színűnek tűnjék, mint a másik korong. Az eredmények azt mutatták, hogy a k. sz. nagyon pontos volt, a fekete és fehér arányát majdnem egyenlően állította be a megvilágított és az árnyékban álló korongon. De a személy érzékelésében semmi sincs, ami fotografikusnak tekinthető, mert ha az egyenlőnek látott korongokat tovább is forgatva lefényképezzük, a kapott kép két teljesen különböző korongot mutat. Az árnyékban lévő korong nyilvánvalóan sokkal sötétebb, mint a másik. Mi történt itt? Mindkettő, az ember is és a fényképezőgép is pontos volt, de pontosságuk kritériumai különbözők. Azt mondhatjuk, a fényképezőgép a dolgokat aszerint regisztrálja, ahogyan „kinéznek", az ember pedig aszerint, hogy milyenek. De a helyzet nyilvánvalóan ennél is bonyolultabb, mert valójában az ember is úgy látja a dolgokat, ahogyan megjelennek. De az ember jobban csinálja, mint a gép, mert úgy jelennek meg számára a dolgok, mint amilyenek valójában. A megvilágítás különbsége az embert nem vezette félre.
Érzékelési konstanciát mutatott. Rendkívül gyors és teljes egészében tudattalan idegrendszeri számítások segítségével az ember pontosabban regisztrálja a külső világot, mint a fényképezőgép. Vissza