Fejezetek a pedagógusképzés történetéből III.

Előszó

A tanító- és tanárképzés kérdései iránt érdeklődök hézagpótló, s egyben újabb hiányérzeteket keltő tanulmányokat találhatnak a Csongrád megye pedagógusképzés történetével foglalkozó kötetben. Hézagpótlóak e tanulmányok azért, mert a szerzők neveléstörténeti forrásokra és feldolgozásokra támaszkodva összegezték és adták közre a szegedi tanító- és tanárképzés egy-egy korszakát, néhány meghatározó jelentőségűnek mondható tanár egyéniség működését bemutató írásaikat. A történelmi múlt iránti érdeklődés, a tanárképzés helyi előzményeinek és fejlődésének a bemutatása nem tekinthető öncélú vállalkozásnak. A helyi oktatási és nevelési hagyományok feltárása, a múlt emlékeinek számbavétele és közkinccsé tétele napjaink számára is hasznosítható tanulságokkal szolgál. A kötetben szereplő kimagasló pedagógus egyéniségek /Felméri Lajos, Schneller István, Becker Vendel/ a történelmi sorsfordulók viharaiban való helytállásuk, emberségük, humanisztikus értékekhez következetesen ragaszkodó munkásságuk alapján joggal tarthatnak igényt az utókor hálás emlékezetére. Az intézménytörténettel foglalkozó dolgozatok a magyar neveléstörténet egésze szempontjából jelentős pedagógusképző intézetek /a Szegedi Tudományegyetem, a Szegedi Tanítóképző Intézet, az Apponyi Kollégium/ működéséről adnak ismertetést, illetve áttekintést. Hiányérzetünk nem az igényes feldolgozások, a közreadott tanulmányok iránt van. A kötet szerzői - érthetően - nem vállalkozhattak teljes, részleteiben is mindenkor teljességre törekvő intézménytörténetek és életrajzok megírására, s így érdekes és izgalmas témák feldolgozása és értékelése vár a további kutatókra. A kötetben közreadott írások tematikusan két csoportba sorolhatóak. Az első két tanulmány az egyetemi tanárképzés kérdéseivel foglalkozik, az azt követő három dolgozat pedig a szegedi tanítóképzés, illetve a tanítóképzőintézeti tanárképzés történetét tárgyalja. Vissza