Báró Eötvös József világnézete

Előszó

A világnézet olyan átfogó szemléletforma, melyet az ember a lét és élet legfontosabb kérdéseiről, az élet eredetéről és céljáról, az Istenről, világról, emberről magában kialakít.
A világnézet legfontosabb tényezője az egyén következetes igazodása az általa helyesnek megismert és egyetemes érvényű igazságoknak vallott elvekhez. A világnézet tartama szerint lehet kezdetleges, ha túlnyomó részben a mindennapi élet tapasztalataiból szűrődik le. Az ember u. i. gondolkodó lény; élettapasztalatainak, tanulmányainak eredményét feldolgozza magában, s így bizonyos világkép alakul ki lelkében. Ebben az értelemben úgyszólván minden embernek van világnézete, anélkül, hogy ennek tudatára ébredne.
Fejlettebb, magasabbfokú világnézet az, mely nemcsak a szórós értelemben vett ú. n. élettapasztalatokat öleli fel, hanem valamely filozófiai rendszer alapjára helyezkedik, kiegészítve azt a vallás Világnézetével. Ez már lelki, fejlettebb világnézet.
A magasabbrendű világnézet kialakulásában eszerint három főtényezőnek van része, úgymint az érzéki szemléletnek vagy tapasztalatnak, a filozófiának és vallásnak.
A történelem folyamán a világnézetek egész sorát találjuk, melyek azonban egy közös tulajdonsággal rendelkeznek: nem érik be a puszta ténymegállapításokkal, hanem szempontokat jelölnek ki az ember és a világegyetem viszonyának elbírálásához. Az egyéni vagy társadalmi életmegnyilvánulások mind a világnézet közös talajából sarjadnak ki, mert amilyen értelmet és értéket fedez fel valakinek a világnézete a világegyetemben, aszerint igazodik az élete. A világnézetnek és az életnek ez a szoros, minden öntudatos cselekedetben kiverődő kapcsolata magyarázza meg harcukat is egymás ellen az érvényesülésért. Vissza