Szerb népdalok és hősregék/Gróf Hofmannsegg utazása/Pázmány Péter

Előszó

Szerb népdalok és hősregék
E munka először 1836-ban jelent meg Pesten Trattner-Károlyinál, Kunoss Endrétől kiadva s ajánlva egyik lapon: A szerbeknek Dunán és Száván innen és Dunán és Száván túl tisztelettel; a másikon: És tekintetes Rudnai Nikolics Péter úrnak Temesmegye Aljegyzőjének szeretetből.
Székács 1828 őszén kezdett foglalkozni a szerb népköltészettel, amidőn nevelőséget vállalt Rudnai Nikolics János fiainál s velük két évet Karlóczon, kettőt Pesten, egyet Eperjesen töltött. Karlóczon, Stratimirovics érseknél ismerkedett meg egy a cylasi szigetekből származott Nikos nevű görög pappal, aki az egyházi szláv nyelv megtanulása végett jött oda. Székács Nikost a latin, ez őt a görög nyelvre tanította, mindketten előbb a szerb nyelvet tanulván meg, mely eleinte kölcsönös nyelvtanításuk eszközéül szolgált.
Hofmannsegg utazása
E kis munka átültetésével némi szolgálatot véltem tehetni hazai irodalmunknak, és pedig azért, mert a mű eredetije, mely 1800-ban jelent meg Görlitzben, meglehetős ismeretlen a magyar közönség előtt, pedig úgy a benne levő számos érdekes adat, mint regényes epizódjai miatt is megérdemli a figyelmes átolvasást.
Gróf Hofmansebb Felső-Lausitzből, Rumenauból való volt, s nagyon szeretett természettudományokkal foglalkozni. Állat-, növény- és ásványgyűjteménye, melyet tudományos kutatásai és hosszas utazásai alatt leginkább maga gyűjtött, híres volt Németországon. Bejárta Német-, Franczia- és Spanyolországot meg Portugáliát, csak hogy gyűjteménye számára minél érdekesebb példányokat szerezhessen. Az 1793. és 1794. évek alatt Magyarországot utazta be, első sorban ama czélból, hogy gyűjteménye számára kivált madárpéldányokat és rovarokat gyűjtsön.
Pázmány Péter
A magyar történet jelentékeny alakjai közül Pázmány Péter bizonyára azon kevesek egyike, akiknek nem csak sorsát, hanem eszmemenetét, szándékait is a leghitelesebben s legrészletesebben ismerjük. Voltaire óta gyakran említik, hogy a történet közös megállapodással elfogadott mese: ott azonban, ahol valakit munkáiból, leveleiből, bizalmas jegyzékeiből, hivatalos jelentéseiből itélhetünk meg, ahol úgyszólván napról-napra kísérhetjük tartózkodását, tevékenységét, ahol az adatok oly bőségével rendelkezünk, hogy gondolatait bármely eshetőségre nézve sejthetjük, úgyszólván magatartását előre következtethetjük, s azt tapasztaljuk, hogy életviszontagságai tényleg ez okoskodásainknak megfelelők, ott, legalább ama kisebbmérvű történet, amelyet az életrajz képvisel, majd csaknem a természettani észleletek és elméletek biztos igazságára emelhet igényt. Vissza