Életem és korom I. (töredék)

Előszó

BEVEZETÉS

«A király szelleme dicsőíti vagy elhomályosítja országát.» Mátyás király e jelszava, melyet legnagyobb emlékérmének hátlapján olvasunk, még parlamentáris kormányzati korunkban is igaz marad. Ki azon befolyáson kételkednék, melyet a fejedelem személye hosszú uralkodás esetében nemzetére gyakorol, azt utaljuk a különbségre az angol társaság jellemében IV. György és Victoria királyné uralkodása alatt; erkölcstelen, kicsapongó és játékos, párbajban gyönyörködő, s a közvéleményt megvető a század első negyedében, egy nemzedékkel később a legtisztességesebb egész Európában, az iszákosság megszűnik, a párbaj hallatlan, a házi élet tiszta. A történetírók, kik a múlt században a történelemben alig láttak egyebet, mint a fejedelmet, udvarát s az ország külviszonyait, korunkban nagyobb súlyt fektetnek a nemzet beléletére és culturális kifejlődésére, de hajlandók megfeledkezni azon változásokról, melyeket a királyok személye egy embernyom hosszú idején keresztül a nép erkölcsi nézeteiben s egész jellemében előidéz. Hazánkban I. Ferencz uralkodása lett ily nevezetes forduló ponttá nemzetünk életében; előtte lépést tartottunk az európai művelődéssel, Mária Terézia alatt a paraszt állapota, az úrbér behozatala által, sok tekintetben előnyösebb volt mint a franczia és német földmívelők legnagyobb részéé, a középosztály civilisatiója haladott, aristokratáink olvasták s szerették az encyclopaedisták tanait, az újkor szelleme áthatott hozzánk is és erősbödött József és Lipót uralkodása alatt; szellemi életünk kapcsolatban maradt a nemzetek kifejlődésével. Vissza