Tanulmányok a népvándorlás korának emlékeiről

Előszó

Részlet a könyvből:

"A philog-régészek előszeretettel foglalkoztak mindig a görög-római nagy művészettel s a klasszikus kor felfedezett emlékeinek nyomán, annak történelmével. Csak ujabb időben s kivételesen figyelték meg azon emlékeket is, melyek a klasszikus kort megelőzik, vagy követik. Caracalla ideje után, kinek nápolyi mellszobrát Winckelmann az elhaló művészet utolsó sóhajtásának elnevezte, inkább csak az érmészet és epigraphia érdekelték figyelmöket, de a római művészet befolyását a provincziákban, hol az a bennszülöttek izlése szerint különbözőkép módosult, alig vették tekintetbe. Csak ujabb időben, midőn különösen a skandináv tudósok az ősrégészet tudományát megalkották s kutatásaikat természetrajzi modorban folytatják, megfigyelve az emlékek csoportozatait, felkeresve analogiáikat, s azon körülményekből, melyek közt találtatnak, levonva a magyarázatot, a tartományi és népvándorlási emlékek szintén a régészeti komoly kutatások körébe vétettek fel. A régi írók kevés világot vetnek ezekre, mert a klasszikusok az általok barbároknak nevezett népek kulturállapotával csak kivételesen foglalkoztak. Munkáikat a művelt római közönség számára írták, melynek középpontja a császári udvar volt; ez a közönség pedig csak annyiban foglalkozott a barbárokkal, a mennyiben betöréseiket elhárítani, vagy megtorolni érdekében állt." Vissza