Puskin halála

Fülszöveg

...megadott jelre a felek elindultak egymás irányába. Puskin célzásra emelte fegyverét, de D'Anthés megelőzte. A francia úgy sütötte el pisztolyát, hogy nem ment el a határvonalig. Puskin összeesett, és egy darabig mozdulatlanul feküdt. A párbajsegédek hozzá rohantak. D'Anthés is megindult, de Puskin megállította: „Várjon! Elegendő erőm van még ahhoz, hogy leadjam a lövésemet!" Egy kissé felemelkedett, és bal karjára támaszkodva hosszasan célzott, majd meghúzta a ravaszt. D'Anthés a földre zuhant. „Bravó!" - kiáltott föl a költő, és visszarogyott.
Bajkeverő vagy áldozat? Felesége becsületét védte vagy szeretőjét? A cár szőtte összeesküvés oltotta ki Puskin, a zseni életét vagy maga erőszakolta ki végzetét? Ruszlán Szkrinnyikov, a szentpétervári történészprofesszor a filológia oknyomozó módszerével igyekszik választ találni e szenzációhajhásznak tetsző kérdésekre. Válaszai szenvtelenül tárgyszerűek, időnként szinte deheroizálók. S valóban, a krakéler költő a buldog szívósságával űzi, hajtja ellenfelét, a kitartott, biszexuális francia gárdatisztet, aki hol Puskin feleségének, hol sógornőjének csapja a szelet.
Natalja Puskina erényének legnagyobb veszélyeztetője a fiatalasszony maga. Egy romantikus kor fülledt erotikája, léha arisztokraták kicsinyes intrikái és a mindenható cár vészjósló figyelme árad a korabeli orosz szalonokból. 1837. január 26. után azonban még számukra sem maradt rejtve, hogy az orosz kultúra történetének egyik legnagyobb alakja távozott körükből. Tragédia, hogy Puskin bánta ezt a legkevésbé. Vissza