Puskin utca 2009/5-6.

Előszó

„Miért olyan rosszkedvűek a fiatalok? [...] mi joguk ekkora rosszkedvre? Mikor szerezték hozzá a jogot, hol szerezték, mivel szerezték?" Vas István horgadt fel így, miközben Petri Györgyöt mutatta be éppen. Hát igen, a fiatalok mindig szomorúak, most meg aztán különösen: válság van és szar az idő. Ilyenkor be kell ülni. És valóban, lépten-nyomon ezt kérdezi mindenki: beülünk? Kisvendéglőbe, nagykávézóba, pincekocsmába, tetősörözőbe, mindég)'. Hát akkor üljünk be, ide, a Puskin Utca új számába (ha patetikusabb hangulatban lennék, azt is írhatnám, ez itt a szövegek vendéglője). Engedjék meg, hogy elmondjam a konyhafőnök ajánlatát! Az előétel, mint mindig, most is az EGY VERS. Sopotnik Zoltán rövid, líra- és hagyományelméleti dolgozata, címe: Csakapetri. „Reflektálni kell nagy műre, szerzőre, [...]/ Gondoltam, ha már mindenáron kell, / akkor legyen a Petri, / úgyis nagyapámnak érzem, mióta olvastam verseit". Na igen, ezután nem is meglepő, ha a verset elemző szövegében Kulcsár-Szabó Zoltán Petri György unokájáról beszél.
És a petrizésnek itt még nincs vége, sőt, csak most kezdődik igazán! TEMATIKUS BLOKKUNK Petri György életműve felé próbál néhány közelítő lépést tenni. És akkor, hogy teljes legyen a képzavar, mondjuk azt, hogy ez itt az első főfogás. Először is, nyolc vers, szigorúan politikai alapon válogatva! Aztán a szemelvények, elárulom, elrejtettünk közöttük néhány igazán pikáns darabot, rágjuk meg azokat is. Az interjúk - Károlyi Csabával és Radnóti Sándorral - pedig magukért beszélnek (jobban mondva, az interjúkban mindenki magáért beszél). Az utóbbi idők legnépszerűbb fejtörője (Tényleg süllyed-e a Petri-líra?) itt is sokszor szóba kerül, de a választ persze a Tisztelt Olvasónak kell magának megadnia. Azért van hozzá segédanyag: Lapis József okos széljegyzetei, Borsik Miklós furcsa tükrei vagy Wirágh András szerenád-elemzése közelebb vihet a mester munkáihoz. Ha meg olvasni már fáradtak vagyunk, elnézegethetjük Petri eddig még nem látott fotóit!
A SZÉPIRODALOM blokkban is van sok finom falat. Mindjárt az elején: Pollágh Péter versei a titokzatos Dédiről, aztán Benedek Szabolcs regényrészlete a nem kevésbé titokzatos Antognioni-család életéről, de ott vannak még Lanczkor Gábor, Varga Zoltán Tamás, Finy Petra és Farkas Arnold Levente versei vagy Hajósi Szabó Csilla filmnovellája, mi kellhet még? Esetleg néhány rövidpróza Spiegelmann Laurától. Hát tessék, van négy is, bár ezek közül három már megjelent a szerző viharos (?) fogadtatású könyvében (hát igen, kicsit összecsúsztak a megjelenések, de reméljük ez most még megbocsátható!), a negyedik viszont itt olvasható először (ergo kimaradt az Édeskevésből). Márpedig, ha hihetünk a szerző blogjának, kulcsdarabról van szó: „talán nemcsak a regényt teszi valamivel megérthetőbbé, hanem engem is", mondja ő. Eldöntjük mi.
MŰFORDITÁSban sem szűkölködünk ezúttal: az osztrák Peter Waterhouse remek verseinek magyar fordításait Szijj Ferencnek köszönhetjük, Botho StrauB és Christoph Peters egy-egy elbeszélését Tatár Sándor szolgálja fel, de a kortárs világlírából (van ilyen?!) belekóstolhatunk még Abbas Kiarostami (ford. Gerevich András), Matthew Sweeney (ford. Mihálycsa Erika) vagy Neeli Cherkovski (ford. Gyukics Gábor) írásaiba is. A klasszikus ízek kedvelőit pedig ezúttal Virginia Woolf két kisprózájával próbáljuk megörvendeztetni (Dunajcsik Mátyás magyarításai ezek)
De ki (mi? kik?) az az Autopsia? PÁRBESZÉD rovatunkban erre Orcsik Roland próbál fényt deríteni. Stephen Burt, Daisy Fried. Major Jackson és Emily Warn pedig arra keresik a választ, hogy van-e (maradt-e?) a költészetnek társadalmi funkciója? Az ő vitájukat Lakatos Márk fordította le és látta el jegyzetekkel.
Sokszor keresem a helyet és nem találom, Guttman Barbara borítónkon látható grafikájának címe ez, érdemes megnézni a többi képét is, szerencsére elég sok látható tőle ebben a számban És ha még többet szeretnénk megtudni, olvassuk melléjük Nemes Z. Márió és Csizek Petra kísérőszövegét. Nem fogjuk megbánni!
Az ESSZÉK, KRITIKÁK között van még ezen kívül kritika Kiss Judit Ágnes, Kondor Péter és Nagy Gábor regényeiről (Koncz Tamás), Latzkovits Miklós és Centauri novellásköteteiről (Wirágh András), Oravecz Imre új könyvéről (Förköli Gábor), valamint Életmű és időszerűség címen Kántor Péter legutóbbi verseskötetéről (Kele Fodor Ákos). Herczog Noémi pedig a Kitona Kamra előadásáról (A néger és a kutyák harca) számol be Békekötés a Rémkirállyal? címmel Ezután Jean Moorcroft Wilson esszéje Virginia Woolf Londonjába kalauzol el bennünket (Krivánszky Emőke fordításában és bevezetőjével), míg Mészáros Zsolt.-1 modernizmus határvidékein munkálkodó Louise Bourgeois műveit mutatja be izgalmas tanulmányában.
Desszertünk is van, jelentem: Nemes Z. Márió verse, Az emberábrázolás nehézségei. Ezt a hátsó borítón keressék! „Van petrijük, és hordtak szenet is...", mi pedig ezzel visszakanyarodunk a szám elejéhez.
Jó étvágyat! Vissza