Quartett No. 9. C-dur

Fülszöveg

Ludwig van Beethoven: C-dúr vonósnégyes, op. 59/3
A Bécsben élő orosz követ, Andreas Kirillovics Razumovszkij 1806-ban három vonósnégyest rendelt Beethoventől. A sorozat utolsó darabja a C-dúr vonósnégyes, mely több tekintetben a teljes ciklus megkoronázása. Tematikus kapcsolatban áll a második (e-moll kvartettel), sőt: első tételének főtémája úgy hangzik, mintha közvetlen folytatása lenne az e-moll kvartett fináléjának. Ehhez a főtémához azonban rejtélyes, elbizonytalanító harmóniákon, váratlan dinamikai ütközéséken keresztül jut el Beethoven. „De nemcsak az első tétel főtémája kelti azt a benyomást, mintha a C-dúr vonósnégyes az e-moll mű közvetlen folytatása volna: a mű ciklikus egésze úgy hat, mint az op. 59 sorozat fináléja. Töprengés és konfliktus helyett nyílt, célratörő tematika, szilárd eltökéltség és oldott hangulat jellemzi; hangszerelése orkesztrálisan telt, szólamainak vezetése túlnyomórészt homofon. Az a-moll lassú tétel enyhén érzelmes románc-hangja Beethoven műveiben meglehetősen ritka; folytatóját Mendelssohnban leli majd meg ez a szelíd mélabú. Vélhetően ugyanazok az orosz népdal-emlékek inspirálták ezt a tételt, mint amelyeknek a sorozat előző két darabjában idézetszerű nyomát találtuk, bár itt nem jelzi felirat az orosz téma megjelenését. A harmadik tétel helyén ezúttal a scherzónál „szelídebb” menüett hangzik fel. A tétel kódája megszakítás nélkül vezet át a zárótétel fúgájához, amelynek hosszadalmas kígyózó témáját a brácsa mutatja be, majd a második hegedű és a gordonka után utolsónak lép be az első hegedű szólama. Ez a fúga voltaképpen nem is magát a C-dúr kvartettet, hanem a három Razumovszkij-kvartett egységes ciklusát tetőzi be.” – írja Pándi Maraianne. Vissza