Csönd-herceg és a nikkel szamovár (dedikált példány)

Fülszöveg

Személyes érzelmei rejtve, pátosza: visszafogott indulat - még akkor sem lelkendezik, ha annyira szeretett költőről kerül szó, mint Babits. Rába esztétikai mércéje különben sem a csak szép vers, hanem a "megismerő én éhsége", az önálló költői világkép; igazi költőnek azt tartja, aki új világot hódít meg a líra számára. Magától értetődik, hogy nem szépíti tanulmányai "hőseit", és nem használja fel lírájuk bemutatását arra, hogy valamilyen régi vagy mai irodalmi csoport poétikáját igazolja. Még csak arra sem keres feleletet, miért szép egy műalkotás, azt vizsgálja: milyen. Azt kutatja, hogyan jött létre, azokat a filozófiai, irodalmi, művészi hatásokat, szellemi áramlatokat, melyek a költőt-írót megragadták pályája egy adott szakaszában vagy egész pályája során. Nemcsak tárgyismerete, magyar és világirodalmi kultúrája óriási; érzékenysége is megbízható, pontos műszerként szolgál. A költő - többszörösen elrejtve - éppen szigorú pontosságával van jelen irodalomtörténeti vizsgálódásaiban is.
Ismert nagy költőkről szólnak e kötet tanulmányai, a Nyugat nagy nemzedékéről s a magyar avantgárd mestereiről, Adyról, Babitsról, József Attiláról, Szabó Lőrincről, Füst Milánról, Kassákról és folytatóikról. Ami irodalomtörténeti konvenció, a szerzőt már csak annyiban érdekli, hogy a lehető legnagyobb egzaktság igényével vizsgálja, mennyi abban az igazság és mennyi a tévedés. Rába György - nemcsak a költő, a tudós is - mindig magasabbra néz. Új s főként igazabb összefüggésekre figyel.
Versek sorával cáfolja az apolitikus Babits legendáját: "forradalmak után nagy betegsége kezdetéig... minden negyedik verse közéleti, politikai tárgyú, és mindig az ellentmondás vagy a féltő hazaszeretet korántsem kincstári hangján szól" - írja, majd pontosít: "Szenvedélyes állásfoglalásait abból kell megértenünk, mit értett a politikán s mivel mérte a közügyeket. Ezt Kant Az örök béke című művéhez írt tanulmányában önmaga számára végérvényesen tisztázta: "A fődolog az erkölcs érvényességének gondolata a politikában."
Az erkölcs érvényessége rajzolódik ki Rába György irodalomtörténeti tanulmányai során is. Vissza