kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
| Kiadó: | "Világirodalom" Kiadása |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Könyvkötői kötés |
| Oldalszám: | 143 oldal |
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 15 cm x 10 cm |
| ISBN: | |
| A folyómenti ösvényen jártál | |
| A hűtlenűl elhagyókat bocsásd útjokra | |
| A leányka a hegyoldalon lakott a tengeriföld szélén | |
| Amit készséggel adsz, elfogadom | |
| A nappal még nem múlt el | |
| A nyakamra tennéd friss virágkoszorúdat | |
| A nyugati országból való munkás és felesége | |
| Aranyszarvasra vadászom | |
| A szelid madár a kalitkában ült | |
| A templomtéren volt a vásár | |
| A világ nagy kihallgatási termében | |
| A zöld és sárga rizsföldek felett végigsuhannak az őszi felhők | |
| Az élet rohanó-morajló árjában | |
| Az ifjú nap-nap után jő és útjára megy újra | |
| Az út perzselő, forró homokján töltöttem a napot | |
| Az úton mendegéltem, nem tudom miért | |
| Ámbár az est lassú léptekkel közeleg | |
| Beszédes szemeid szomorúak | |
| Békesség szívem, legyen édes a búcsú ideje | |
| Borongós álomvölgyben kutattam régmúlt életem szerelmét | |
| Dél volt, mikor távoztál | |
| Dús pompában sosem volt részed, türelmes, komor Földanyám | |
| Egyedűl voltam sok asszony között | |
| Egy vándor bolond-eszelős a varázskövet kereste | |
| Elhagytál és útadra mentél | |
| El kell menned, vándor? | |
| Emlékezem gyermekkorom egy napjára | |
| Éjfélkor így szólt az aszkétának készülő férfi | |
| Éjjel a halál-játékát készülünk játszani | |
| Én szerelmesem, vesdd rám tekintetedet | |
| Gyakorta tűnődöm azon, hol fekszik a megismerés rejtett határa | |
| Ha serénykedni akarsz és megakarod tölteni korsódat | |
| Ha úgy akarod, hát végét vetem dalaimnak | |
| Háborog a lelkem | |
| Hígyj a szerelemben | |
| Hitetlenkedő mosoly suhan át szemeden | |
| Hova sietsz a kosaraddal ily késő este? | |
| Jer, amint vagy | |
| Jer hozzám, ifjú, mondd meg igazán, mért lobog az őrület lángja szemedben? | |
| Kezemben tartom kacsóját és szívemre ölelem | |
| Ki vagy te olvasó, ki dalomat száz esztendő múltán olvasni fogod? | |
| Kéz-kézbe fogódzva s sóvárgó tekintetek egybekapcsolódva | |
| Leszakgattam virágaid, ó Világ! | |
| Légy kegyes szolgádhoz, királynőm! | |
| Május volt | |
| Már egész reggel azon fáradozok, hogy koszorút fonjak | |
| Miért jött ép az én ajtóm elé a vándor naplementekor? | |
| Miért lobbant ki a lámpás? | |
| Miért susogsz fülembe oly halkan, halálom, ó halálom? | |
| Miért szégyenítsen meg tekinteteddel? | |
| Miért ülsz itt és csörgeted játszi kedvvel kösöntyűdet? | |
| Mikor a két nővér vizért megy | |
| Mikor a leány szapora léptekkel elhalad mellettem | |
| Mikor éjszaka egyedül szerelmi-találkozóra megyek | |
| Mikor kilobban mécsesem lángja | |
| Mondsza, igaz-e mindez? | |
| Ne hagyj el, szerelmem, búcsú nélkül engem | |
| Nehogy nagyon is könnyen megismerjelek, játszol velem | |
| Nem, barátom, sohse leszek aszkéta | |
| Ó anyám, a királyfi kapunk előtt vonul el | |
| Ó költő, közeleg az est; hajad szürkül | |
| Ó miért építették kunyhómat a vásári néptől zajos város utcája mellé? | |
| Ó, nő, nemcsupán isten műve vagy | |
| Ó, tomboló, isteni mámor | |
| Reggel, volt, mikor hálómat a tengerbe vetettem | |
| Rohanok, mint a pézsma-állat az erdő árnyékában | |
| Sárga madárkák dalolnak a fákon | |
| Semmit sem kérdeztem, csak álltam az erdő szélén | |
| Senki sem él örökké, testvér | |
| Sok napi járóföldre egy templomhoz értem | |
| Szabadíts meg bájod rabságából, szerelmem | |
| Szemed egyetlen tekintete rabjává tehetné poéták minden dalát | |
| Szerelmem, költőd valaha nagy hősköltemény tervét forgatta agyában | |
| Szerelmem, szívem, éjjel-nappal azért sóvárog, hogy találkozhasson veled | |
| Szeretlek, szerelmesem! | |
| Szíved titkát ne őrizd meg magadnak, barátom! | |
| Szívem a vadon madara, meglelte egét szemedben | |
| Szólj hozzám, szerelmem! | |
| Te az esti felhő vagy, ki álmaim mennyboltján kóvályogsz | |
| Tedd félre menkádat, mátka | |
| Tisztelendő uram, bocsáss meg a bűnös párnak | |
| Újra Te hívsz? | |
| Valamelyik reggel virágos kertemben egy vak leányka virágkoszorut nyujtott át lótuszlevélen | |
| Vágyom szép szavakat szólni, - el kéne mondanom Néked | |
| Végezd be hát az utolsó dalt és engedj elválnom |
Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.