Michelangelo/A szerelem tudománya/Volt egyszer egy király

Előszó

Részlet az első könyből:

"Az 1506. év áprilisában hatalmas karrarai márványtömbökkel telt meg az akkor még átépítetlen Szent Péter-székesegyház előtt levő tér fele. A márványtömbök úgy csillogtak a napon, mint a frissen lehullott hó, amelyre kékes árny borul. Mindennap érkeztek - Ostiáig tengeren, onnan a Tiberisen fölfelé - újabb és újabb márványszállító csónakok Róma kikötőjébe. A nagy tömböket a Santa Catarina-templomig vitték s a templom és a vatikáni palotákból az Angyalvárba vivő szűk sikátor között halmozták föl. Kora reggeltől késő estig nyikorogtak a nehéz ökör- és bivalyfogatú szekerek s hallatszott a hajcsárok kiabálása és a kőfaragók kalapácsolása.
A rómaiak, akik régtől fogva hírhedtek voltak bámészkodó természetükről, csapatostul tódultak a Borgóba, hogy gyönyörködjenek a nagyszerű előkészületekben. A városban sokféle hír terjedt el, de alapos csak ez az egy volt: II. Gyula, az új pápa, óriási síremléket rendelt meg Michelangelo Buonarroti firenzei szobrász- és építőmesternél, olyan síremléket, amilyent az ókor egyik császárjának vagy hadvezérének sem építettek. Egy háromemeletes mauzóleum magaslatán, amelyet kariatidek, az összes művészetek és tudományok allegóriái, márványból faragott kolosszusok és titánok vesznek körül, amelynek közepéből mint egy mesebeli kétszarvú démon, egy nagyszakállú óriás, a törvénytáblákat szétzúzó Mózes emelkedik ki, két szobrot akartak elhelyezni: az óriási Cybelet, a Föld anyját, aki a pápa halálát siratja s a léleknek egy jobb hazába való megtérésén örvendő Urániát, az Ég istennőjét; ez a két alak tartotta volna Gyula pápa koporsóját. Jámbor emberek istenkáromlásnak tartották ezt a tervet: két pogány istennő, aki kezében tartja Krisztus helytartójának a szárkofágját, annak az Istennek a szolgájáét, aki koldusként született a pásztorok tanyájának szalmáján, hogy a szegénység szeretetét hirdesse az emberek között. Szent Péter temploma, amely az egész kereszténységnek szentség volt, akkori nagyságában nem lett volna elég nagy és tágas a síremléknek: Gyula pápa, aki tágasabb és pompásabb templomot akart építtetni, habozás nélkül lebontatta az ezeréves falakat, amelyeket még az apostoli Konstantin idejében építettek. Ezt a föladatot kedveltjére, a mindenre kész, fürge és engedelmes urbinói Bramantera, Lodovico il Moro herceg volt udvari építőmesterére bízta." Vissza