A magyar nemzetiség Csehszlovákiában

Előszó

Az önálló csehszlovák állam 1918 őszén bekövetkezett megalakulásával a cseh és a szlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek osztályszempontból kizsákmányolt és az állam megalakulásáig nemzetiségi téren is durván elnyomott tagjainak nemcsak államjogi, gazdasági, politikai, kulturális és minden egyéb kérdésében diadalmaskodott a burzsoá demokratikus elgondolás, hanem a nemzetiségi problémák tisztázása terén is. Az említett elgondolás vált uralkodó államrendszerré a két világháború között bekövetkezett egész időszak tartamára. Csehszlovákia 1918. október 28-án burzsoá demokratikus államként jött létre, a cseh burzsoázia teljes egyeduralmával, viszonylag széles lehetőségeket tárva fel a cseh és a szlovák nemzet, valamint a köztársaságban élő nemzetiségek fejlődése előtt. Ezeket a lehetőségeket azonban eleve élesen meghatározta az állam osztályjellege, ami pedig a szlovákokat illeti az, hogy független, önálló nemzeti létük gondolata merev visszautasításra talált. A burzsoá csehszlovakizmus elmélete, amely abból a tévhitből indult ki, hogy a szlovák nemzet nem egyéb, mint az egységes csehszlovák nemzet egyik, s méghozzá gyengébb és fejletlenebb ága, a szlovák nemzet elnyomásának politikai és ideológiai eszközévé vált az uralkodó cseh nemzet és a vele kollaboráló szlovák burzsoázia kezében. A „szlovák kérdés" ilyen értelmezésének a következményeképpen egy olyan nemzetnek, amelyet hivatalosan nem ismertek el, nem jöhetett létre a nemzeti képviselete - törvényhozó, államigazgatási és végrehajtó szervei sem. Hiszen betetőzésül még az országot is, amelyben élt - a történelmi cseh országrészektől eltérően - történelmi múltat nélkülöző területnek tekintették. Az effajta elméletek s a belőlük származó gyakorlat ellen csak Csehszlovákia Kommunista Pártja harcolt következetesen. Vissza