Előszó
Aki ezt a míves albumot tanulmányozza, tartalmát megismeri, gondolataival, érzéseivel Magyarország legkeletibb, évszázadokon át mostoha sorsú tájegységére zarándokol. A haza bal oldalára, az egykori álmos, vad vidékre, ahol a természet emberpróbáló, szigorú arcát mutatja, ahol a napsütésben kővé keményedik, esőben, áradások idején „vendégmarasztalóvá" válik a föld, ahol a történelem is kemény leckében, küzdelmes sorsban részeltette azokat, akik ni választottak lakóhelyet, s ahol természeti szépségek, szellemi kincsek egyedülálló gazdagsága kárpótol a nehéz életén Erdély, a Felvidék cs az Alföld hatásai ötvöződtek c tájon, mely múltját tisztelve az avarok, szlávok feleit győztes Szabolcs és Tass vezérek és első alispánja, Zothmár emlékét őrzi településneveiben. Itt bontottak zászlót Rákóczi kurucai, itt folytak harcok még a XVM. században is a be-berontó tatárokkal, innen menetelt a halálba a II. magyar hadsereg, itt „válogattak" a habom után szorgos férfiakat „málenkij robot"-ra. Itt fogant és született meg nemzeti imádságunk: a Himnusz. Az évszázadok alatt a vidék népének szorgalma, kétkezi alkotómunkája jólétet szinte soha. de maradandó értékeket bőségesen teremtett. A magyar építészet kitüntetett kincsei a vidék reneszánsz stílushatást hordozó, szeg nélkül ácsolt harangtornyai meghitt falusi templomépületei, melyek román és gótikus jelleget bizánci ihlet is gazdagítja, áhítatra késztető belső tereik, berendezéseik pedig használóiknak közösségi életéről, erkölcsiségéről, érzelem- és gondolatvilágáról vallanak. Külön orom számunkra, hogy a nagy hírű debreceni Alföldi Nyomda értékmentő és -ismertető munkájának részévé avatta a Felső-Tisza-vidék legszebb református templomainak bemutatását, érdeklődést keltve tájaink, falvaink iránt, hozzá.. járul .a tájegységünk idegenforgalmának fejlődéséhez. Abban a reményben kívánok az olvasóknak lélekemelő élményt a kötet lapozgatása közben, hogy szépségeink vonzereje vendégszerető vidékünkre invitálja őket. A Tisza. Szamos, Kraszna és a Túr öntözte tájat szellemi folyamatok is összekötik távoli vidékekkel. E sorok írója Szamoskéren született, életútja lelkésznemzedékek hosszú sorához igazodik, mert a reformáció jegyében is egybetartozott a „tájakat összekötő" Debrecen a szatmári, beregi, szabolcsi és ugocsai egyházvidékkel, ahol hitvallásokat alkotlak zsinatok, ahol XVI. századi kezdetektől őrizték hitüket, zengették énekeiket. Jöttek Erdőd. Királydaróc vagy Szin vérváralja környékéről a diákok, akár Csekéről, Nagyarból. Milotáról vagy Rapollról szűkebb pátriájuk lelkületének kincseivel Debrecenbe. Hoztak adományokat is a Kollégium fenntartására, és vittek könyvet, eszmét, európai és bibliai távlatot, meg ismereteket. Tiszta magyarságukat nem volt gond irodalmi nyelvül elfogadnia sem templomnak, sem közéletnek, sem grammatikaíróknak. Aradiak a hatások, és visszhangot kellettek az országrész mocsarak és erdők közé zárt falvaiban is, nyomtatott könyv és templomok melleit létesült iskolák révén. Volt, amikor Debrecen népe- futott pusztító seregek elől a Tisza felé, és a debreceni könyvtár könyveit is Ecsed várába menekítették. melynek ura, Báthori István a reformáció századában megdöbbentő fohászokat, meditációkat írt vívódásai közben. Nemzeti imádságunkat szatmári család sarja költötte, az ó szellemi gyökerei is Debrecenből eredlek, követségét ezzel a lelkülettel vállalta a reformkorban. A táj sok szempontból változatlan, de az a Szatmár. melyet Móricz bejárt, éppen ügy nincs többé, mint az Ecsedi-láp Még e században is, mezőn, kalákában, ház körüli tennivalók közben, folyton hangzott az énekszó, zsoltár zengeti a szántóvető szájából. A szokások kopnak, elhalványulnak értékek, eltűnt a népviselet. A hármas határ környékének gyökerei azonban nagyon melyre nyúlnak. Azzal a reménységgel tekintjük a templomjavaival jellemzett tiszai, szamosháti. Túr-melléki térség jövőjét, hogy a tor/s megmaradt, kihajthat, lombosodhat Felvirágzásához áldást kérünk, a megőrzött ékes templomokért hálál adunk.
Vissza 
