Rádiókollégium

Fülszöveg

A Rádiókollégium is részben pedagógiai eredetű. Magyarországon tanuló amerikai diákok elé kerültek először az összehasonlító novellaelemzések, hogy a kettős tanulmányélmény ráismertesse őket az idegenszerűségben rejlő közös-emberi hasonlóságra; és viszonosan: az otthonos reáliában a metaforikus, ontológiai "különlegességre". Aztán a légtérbe tágult a tanterem, hogy a magyar rádióhallgató ugyanezt a világirodalmi felfedezőutat - a goethei sugallatra "nyugat-keleti átjárót" - fordított irányból járhassa be. Mint most az olvasó, aki a műsorok esetleges időrendjét követve elgondolkodhat rajta, hogy egy kívülről felvetett játékos téma (minta "huszárpróba"), milyen dramatikus lélekvisszhangokat válthat ki az "elmélkedő" komparativistából. Már amennyiben - minden világpolgári vértezettsége mellett is - "menthetetlenül" magyar ember, s így szüntelenül kérdezgetnie kell magától, hogy "mi a magyar most". Lévén magyar irodalmár, lelkiismeretének kérdéseire a honi költőktől vár feleletet. Miután eldöntötte magában, hogy neki - mint hallgatóinak - "kell-e költészet"; s ha igen, miért és mire. Az irodalomtörténeti értelmezés itt már önmagunkig ér: az olvasó, mielőtt válaszolna, tekintsen magába.
A Rádiókollégium: szubjektív meghívás kollektív önvizsgálatra.
A műsorok 1989 és 1992 között készültek, majd ismételt adásban (1994-1995) újra elhangzottak.
Pusztába kiáltott néhai szavak?
Döntse el a kötet olvasója! Vissza