Iskolakultúra 2010. október

Fülszöveg

Navracsics Judit: A kétnyelvű beszédprodukció jellegzetességei
A kétnyelvűség vizsgálatának szükségességét a napjainkra megváltozott geopolitikai helyzet indokolja. Ma már nincs olyan ország a világon, amely területén ne élnének nyelvi kisebbségek, vagy ne lennének olyan egyének, akik valamilyen családi okból vagy munkájukból kifolyólag két nyelvet használnak a mindennapi életükben. Akár kisebbséghez tartozó, akár egyéni kétnyelvű személyekről van szó, azt tudomásul kell venni, hogy más a nyelvi konfigurációjuk, mint az egynyelvűeknek.

Erdei Ildikó: Nyelvi életkor és iskolaérettség összefüggései többnyelvű környezetben szocializálódó gyerekeknél
Az elmúlt évtizedekben a kétnyelvűség kérdése egyre inkább előtérbe kerül, mivel a Föld lakossága mintegy felének a két- vagy többnyelvűség valamely formája jelenti a megszokott nyelvi környezetet. A társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok nemcsak a beszélő közösségek életére hatnak ki, hanem a nyelvekre is. A globalizáció, a migrációs folyamatok, az Európai Unió bővülése gyökeresen átformálja a többségi és kisebbségi nyelvek szerepéről, jövőjéről alkotott képet. Egyrészt jelentős mértékben terjednek a kétnyelvűség elit, önként vállalt formái (főként az angol nyelv tanulása révén), másrészt a kétnyelvű helyzetben élő kisebbségek jó része a nyelvcserét éli át: rövidebb vagy hosszabb idő alatt eredeti nyelvét feladva a többségi nyelv használatára tér át.

Munkácsi Edit: A magyaros arisztokrata nevelés (1848-1867)
Írásom célja, hogy történeti megközelítésben, szubjektív dokumentumok segítségével ábrázoljam az Andrássy, az Apponyi és a Zichy családok nevelési szokásait. Munkámmal Virág Irén Az arisztokrácia neveltetése Magyarországon című doktori értekezésének kutatásait kívánom folytatni, amely az 1790-1848 közötti korszakot öleli át. Folytatásként tehát az 1848 és 1867 közötti időszakkal foglalkozom részletesebben. Kutatásomban két egymással összefüggő kérdéskört vizsgálok meg három családra kiterjedően.

Flamich Mária - Hoffmann Rita: A tapintható írásrendszerek történeti áttekintése
Az emberek az információ túlnyomó részét vizuális úton szerzik, és szinte el sem tudják képzelni, hogyan lehet úgy élni, ha valaki keveset vagy semmit sem lát. A látássérült személyekről, azaz a vak és a gyengénlátó személyekről, azaz a vak és a gyengénlátó emberekről ezért sokféle kép alakult ki az őket nem ismerőkben. Egyesek különleges, csodálatos képességeket tulajdonítanak nekik, míg mások sajnálják, szánják őket. Az utóbbiak nem tartják valószínűnek, hogy a gyengénlátó, sőt a vak emberek is megállják a helyüket, az iskolában ugyanolyan tanulmányi eredményeket érnek el, mint látó társaik, azt pedig egyenesen képtelenségnek tartják, hogy dolgoznak, hasznos munkát tudnak végezni és teljes értékű életet élnek. Vissza