Madách Imre

Előszó

"Ismeretes, hogy irodalomtörténetünkben Madách úgyszólván az egykönyvű írók közé tartozik: az egész Madách-irodalom tökéletesen Tragédia-központú" - írja Madách Imre életrajzának egyik termékeny kutatója, Győrffy Miklós 1961-ben (Irodalomtörténet 188.), s bár azóta több Madách-mű is sikerrel szerepelt színpadainkon és a kutatás körét is szélesítették olyan adatfeltárások, mint pl. Krizsán László "Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez" c. kötete (1964), Belitzky János "Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez" c. közleménye (Palócföld. 1971. 4. sz. 51-55.), stb., még az 1978-ban megjelent tanulmánygyűjtemény sem változtatott az 1961-ből idézett cikknek ezen a megállapításán: A főműre vonatkozó irodalom manapság körülbelül jó tízszeresére becsülhető a költő többi munkáit tárgyalónak." (Uo.)
A kívánság, hogy a kutatás terjedjen ki az egész életműre annak minden biográfiai vonatkozásával együtt, már csak azért is jogos, mert az így nyert eredmények a főműre vonatkozó ismereteket és annak értékelését is reálisabbá teszik. Elmarasztalni mégsem lehet az eddigi kutatást; már csak azért sem, mert maga a "magnus opus" csak hajszálon múlt, hogy tűzbe nem vettetett (ha Arany János az Úr első megszólalásának általa kifogásolt és utóbb javított szövegétől visszariad, akkor - írja Madách 1861. november 2-án Aranynak - "...hidd el nekem kedves barátom, ha az öreg isten szabómesteres kitörése művem további olvasásától végleg elriaszt, s te azt rosszalló ítélettel visszaküldöd -, már azóta melegedtem vólna mellette", s ha akkor a lángok elemésztik Az ember tragédiájának kéziratát, akkor minden bizonnyal csak a Lantvirágok magánjellegű kiadásának egy-két el nem kallódott példánya, a reformkori folyóiratokban megjelent néhány vers és cikk, Nógrád megye levéltárának egy csomó sárgult aktája, s az Akadémia kézirattárában egy jeligébe rejtőző zsenge drámakézirat őrizné olyasvalakinek nyomát, aki hasonló sorsúak százaival együtt régóta ismeretlenségbe süllyedt, és senkit sem érdekelne az, hogy ki is rejtőzhetett az "Emők" és "Timon" álnevek mögött. Vissza