Utolsó tét

Előszó

Részlet a könyvből:
"Budán, a Hűvösvölgy egyik elegáns kertes villájának legszebb szobáját látjuk. A harmincas évek felé divatos ebédlőbútornak drága változata a berendezés, faragásokkal, mely faszobrász munkája, a székeken selyembrokát huzat. A nézőtérrel szemközti, a színpad jobb felén üvegezett, nagy ajtó nyílik a hallba. Azon át lehet a lakás többi helyiségébe jutni. A hátsó falnál, az ajtótól balra hatalmas ebédlőszekrény, rendkívül impozáns darab. Felső része nincs, tehát a legutolsó divat szerint készült, fölötte egy 55-60 év körüli férfi portréja. Energikus arc, határozott, célratörő, kegyetlen ember képmása. Szimbolikus szerepe lesz a darab folyamán. Az ebédlőszekrény előtt kisasztal, három fotel. A szoba közepén nagy ebédlőasztal, nehéz, faragott, támlás székekkel. Négy szék elegendő. Az asztalon vagy nehéz csipketerítő vagy selyembrokát, azonos a bútorhuzattal. Jobbra nagyon jó minőségű zongora, gondozzák, használják, és a hárfapedálja ép, leggyakrabban ennek segítségével játszik a mestere. A zongorától a nézőtér felé a szín jobb oldalán csak ablak, nehéz függönnyel, esetleg virágállvány. A zongora fölött, a falon csendélet.
Amikor felmegy a függöny, Dezső van a színen. A zongoránál ül, kotta nélkül, elmerülten játszik. Most hatvanéves, kevesebbnek tűnik. Rendkívül elegáns jelenség, valamikor finom, ma már kissé kopott házikabátjában. Bizonyos személyi varázsa, ún. charme-ja van, finomkodik, pózol is, amikor szükségét érzi. Ravel Boleróját játssza rendkívül könnyedén, kecsesen, szinte nőre valló mozdulatokkal.
A darab napjainkban játszódik, egy novemberi estén." Vissza