A máglya (aláírt példány)

Előszó

SZÜRET CAMPANIÁBAN.

Erdő, forrás, hegyek, lenge illatok,
Ahol mindig frisseséget leltem
S ifjúságot merített a lelkem

Hogy szellemem mind magasabbra szárnyal
Nem törődve sötétlő síri árnnyal -
Ó babériigetek s honi csillagok!

Egész Campaniában vígan folyt a szüret. Capua fölött a Mons Tifata lejtőjétől a Mons Massicus lábánál buján heverő Falernus Ageren keresztül Sorrentóig járt körbe a szüreti ének. A súlyos tölgyfakádak sorra teltek meg a még súlyosabb borokkal. Sötét-fekete manigiaguerra, vérvörös lacrima Christi, aranysárga greco, olajosan folyó falernumi töltötték meg a fantasztikus formájú szüretelő edények végtelen sorát és a borok nehéz illata a vidám énekkel összeölelkezve kavargott a Nápolyi öböl felé.
Campania olyan volt ezen a szüreten, mint az antik Hellas egy idelopott pogány darabja. A zöld ligetekben újraéledt Pán, a szőlőskertek terraszairól Bacchus kicsattanó, víg arca mosolygott az örök-kék ég felé és a Vesuvio mélyén Vulcanus dohogott, helyet követelvén a campaniai Olymposon. Faunok és nymphák kacagó rajai kergették egymást: - olajbarna, szökellő járású campaniai lányok és legények, arcukon letagadhatatlan görög vonásokkal. Vissza

Fülszöveg

A középkor végén, az újkor tűztől és vértől pirkadó hajnalán, a legnagyobb szellemi mozgalom: a renaissance meghódított valamennyi nyugati országot. Az emberek lelkét valami megmagyarázhatatlan szomjúság gyötörte a megismerésért, a tudásért, a szépségért. Ez a gyötrő vágy vagy művészi hajlamosságokban nyer kielégülést, vagy a tudomány kimélyítéséért áll csatasorba, máshol mecénási hajlamokat kelt, hogy viszont erre hajlamos emberekben a szinte fantasztikus arányokban kifejlődött inkvizíciós dühöt táplálja.
Ez a korszak az, amikor Columbus felfedezi Amerikát, amikor Luther megindítja a reformációt, amikor Loyolai Szent Ignác megalapítja a Jezsuita-rendet, amikor Copernicus új csillagászati felfedezéseit bocsátja a tudományos világ rendelkezésére. Ugyanez a korszak, amikor Rafael, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Tizian és sok más nagy építőművész halhatatlan remekeiket alkotják, de ugyanez a korszak az, amikor Macchiavelli a könyörtelen államművészet rendszerét állítja fel és Cesare Borgia halomra gyilkoltatja ellenfeleit.
A renaisssance-ban, ebben a vértől és aranytól színes korszakban emelkedik ki a nagy szabadgondolkodó, Giordano Bruno nemes, tragikus alakja. Ma már csak az eszme dicsőségére szolgál, hogy máglyán égették el, talán helyes is volt, hogy az ő eszméinek diadala vöröslő láng és emésztő füst között kovácsolódott időállóvá. Az ő élete, az ő küzdelmei, az ő gondolatkincsei ma már minden gondolkodó emberé, ma már nincs ellenfele, mert Giordano Bruno, az első szabadgondolkodó, mártirhalálával és mártir életének ezer szenvedésével valóban megváltotta a gondolatszabadságot.
Giordano Bruno életét Raffy Ádám, a fiatal erdélyi író, remek regénybe öltöztetve bocsátja a magyar közönség elé. Kevés érdekesebb olvasmánnyal rendelkezik a magyar renaissance-irodalom Raffy Ádám könyvénél. Vissza