Ethnographia 1972/2-3.

Előszó

Részlet:
"Katona Imre
A túlzás főbb típusai a magyar népköltészetben
(Előmunkálatok a magyar népköltészet stilisztikájához)
Korunk stilisztikája fejlődő kamaszra emlékeztet, aki korábbi ruháit kinőve, igyekszik minél gyorsabban feledtetni saját gyermekkorát. Új divatáramlatoknak hódol, mindent mohón bevon érdeklődési körébe, még azon az áron is, hogy egyelőre sok-sok kérdést kénytelen megválaszolatlanul hagyni. Új nevet vesz fel, hogy ebben is különbözzék korábbi önmagától. Ez a látszólag minden „jólneveltséget" nélkülöző szertelenség kétségkívül elfogulatlanabbá teszi és e minden új iránti fogékonysága megteremti annak lehetőségét, hogy a forrongások korszaka után, hallgatva a modern tudományosság parancsára és fegyelmére, minőségileg még magasabb szinten szülessék újjá.
E nagy átalakulás némi időkülönbséggel a népköltészet stilisztikai vizsgálatában is megmutatkozik, holott eddig még az ún. klasszikus kérdések megválaszolása sem történt meg. Új utak keresése előtt talán nem maradiság a kihagyott "lépcsőfokok" végigjárása. Ennek értelmében jelen dolgozatom adósságtörlesztés.
A magyar népköltészet eleddig többnyire csak szemléltető példákkal szolgált irodalmi stílusalakzatok minél több oldalról történő megvilágítására, népköltészeti stilisztikáról azonban sem magyar, sem pedig nemzetközi viszonylatban nem nagyon beszélhetünk. Hazánkban nem csupán az említett stilisztikai "új hullám", hanem olyan gyakorlati feladat is erre terelte a figyelmet, mint pl. a most készülő nagy Néprajzi Lexikon melynek címszavai között a stilisztikai alapfogalmak is szerepelnek. Ezek közé tartozik természetesen maga a túlzás is.
A jelen közlésem tárgyául választott túlzás (auxesis, hyperbola) közismert jelenség, mely a mindennapi beszédben éppúgy előfordul, mint az írott vagy szóbeli költészetben. Kiindulásul tehát még akkor is tanácsosabb ezt az elfogadott kifejezést és meghatározást használni, ha irodalmi és folklór jelentkezései nem teljesen fedik egymást. Mindenesetre a túlzás e két költészettípus úgyszólván minden műfajában otthonos, népköltészeti szerepe és jelentősége azonban jóval hangsúlyosabb az irodalminál.
Az eddigi értelmezések szerint a túlzás általában véve a stílus szemléletességét, a tartalom erősítését szolgáló alakzat, mely szinte a végletekig fokozza a költői hatást: tárgyát a valóságostól szembetűnően eltérőnek (nagyobbnak, kisebbnek stb.) mutatja be. A legtöbb esetben akadna ugyan a valóságot hívebben kifejező költői eszköz, de a hatás kedvéért mégis rendszerint túlzással élnek." Vissza