Szombat 1990. december

Előszó

Részlet:
Diplomácia, óh!
Mi köze van egy negyven halott amerikai politikusnak egy ma is élő politikai kalandorhoz, aki miközben Goebbelset megszégyenítő módon szégyentelen hazugságokkal ámítja népét, csábítja régi-új vetélytársait és ellenfeleit, kábítja az egész világot, egy visszataszítóan cinikus agresszióval sivatagi háború küszöbére sodorta az egész emberiséget. Azt mondják, hogy rosszul feltett kérdésre is adható jó válasz, mint ahogyan megfelelhető ostobán valamely bölcs kérdése. A mi kérdésünk bölcsnek aligha nevezhető, ám helyénvalónak és időszerűnek annál inkább. Mert Henry Stimson négy évtizede nem él, Szaddám Huszein viszont igen, sőt annyira jól van =hacsak ez nem is hazugság), hogy Mohamed prófétával értekezik; aki álmában látogatta meg őt és adott sugalmazást az Öböl-válságot illetően, szóval teremthető. Nem az, hogy annyira kiáltó ellentétei egymásnak. Sokkal inkább az, hogy ha Stimson élne, akkor Szaddám egészen másként élne, sőt kérdés, hogy egzisztálhatna-e mint politikus. Mindenesetre aligha engednék szabadon garázdálkodni, gyilkolni, rabolni, túszokat fogva tartani büntetlenül. Feltehetőleg nem önkéntes követek zarándokolnának hozzá ajánlatokkal, hanem végrehajtót küldenének a nyakára és kihúznák alóla a hatalom zsámolyát, megfizettetnék vele az anyagi és erkölcsi kárt, amit okozott. Úgy kezelnék, ahogy megérdemelné és nemzetközi bíróság ítélkeznék fölötte. Vissza