Rajzolás, festés, tárgyalakítás

Előszó

"Nemrég egy pedagógus kisasszony azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy vajon tényleg van-e fontossága a nevelő személyiségének.
- ez olyan kérdés, kisasszony - feleltem neki -, mintha azt kérdezné, hogy kell-e a gyertyába kanóc. Kanóc nélkül a gyertya nem ég. Hát hasonlóképpen. Ön tudja jól, hogy a fiatalkor benyomásai milyen óriási, egész életre szóló hatást tesznek z emberre. S ha ez így igaz, akkor a pedagógus személyének ne volna fontossága?
Mi kell hozzá mindenekelőtt? Mélységes, minden tulajdonságon, minden embereken tett rossz tapasztalaton túláradó és ellenállhatatlan emberszeretet. És az a reménykedés, amely a nevelő munkája alatt állandóan veszélyeztetve van, az a törhetetlen bizalom, hogy minden meddő fáradozásai, minden hiábavaló munka ellenére mégis, még mindig hatni akarjon... ez pedig szenvedély kérdése. Ilyen szenvedély nélkül senki sem lehet jó nevelő. Ehhez a gyönyörű, áldott, felejthetetlen munkához tehát, úgy látszik, temperamentum kell mindenekelőtt, aztán még egyszer mindenekelőtt: tehetség. S milyen legyen ez a tehetség? Hogy csak a legfőbbet említsem, két dologra okvetlenül vonatkoznia kell. Nagy hajlam legyen benne, hogy ontsa tüzét, hogy lehetőleg mindezt közölni akarja, amit közölhet s a kétségei közül azokat, amelyeket még fejletlen lélek megérhet, valamint, hogy példájával hatni akarjon minden erővel." Vissza