Rákóczi virágai

Fülszöveg

"1949. január 15-én születtem Nagyberegen. 1956-ban szüleimmel a Tisza menti Badalóba költöztünk. Itt jártam általános iskolába. Iskolánk a templom mellett volt, s ennek falán ott állt a Petőfi-emléktábla: "E szent falak tövében haladt el 1847. július 17-én Petőfi Sándor..." Naponta "nyomdokain taposva", ő lett az útmutatóm. A Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola, majd az ungvári egyetem elvégzése után tanító lettem Nagyszőlősön. 1972 óta itt dolgozom. A tanítás mellett foglalkozom az irodalommal. Novelláim, elbeszéléseim különböző antológiákban láttak napvilágot. Hosszú idő óta érdekel vidékünk magyar irodalmi és művelődési hagyománya. Hisz ezen a tájon szólalt meg legkorábban magyarul a biblia; Bornemissza Péter és Ballasa Bálint is otthonosan mozgott itt; az itteni emberek lelkében fogant gondolatok, indulatok, vágyak is erőt adtak a szabadságért való küzdelemhez Thökölynek és Rákóczinak; innen indult a világhírnév felé Munkácsy Mihály és Bartók Béla.
Ungvár, Munkács, Huszt romos várainak leomló falai a kövekkel együtt maguk alá temették múltunk érdekeit. Történelmi kincsünk nagy részét mogorván őrizték hosszú ideig ránk parancsolt hallgatás hegyei; a "szellem gyöngyei", amelyek itt teremtek, szétgurultak. Anélkül hogy tudnánk, taposunk rajtuk. Szeretnék közülük néhány gyöngyszemet megmenteni, hogy tanítványaimnak, gyermekeimnek megmutassam." Vissza