Rákócziújfalu krónikája

Előszó

Kedves Olvasó!
Rákócziújfalu egy fiatal település, mindössze ötvenkét esztendeje, hogy ezen a néven létezik, ám évszázadok óta lakott hely, a területén egykoron Tiszavarsány házai álltak. A történelem viharai elsodorták ezt a nagy jelentőségű mezővárost, s bizony még emlékünk is alig maradt róla. Önkormányzatunk szeme előtt ez utóbbi lebegett akkor, amikor ennek a könyvnek a megjelentése mellett döntött. Hiszen jövőnk csak akkor lehet teljes, ha az utókornak hagyunk valamilyen nyomot magunkról, egy olyan krónikát, amiből megtudhatják, mekkora feladat volt ennek a településnek a kiépítése. Közülünk nagyon sokan személyesen élték meg, hogy mit jelentett az első járda betonozása, milyen volt az, amikor bővülhetett az iskola, mennyit kellett küszködni a víz, a villany, később pedig a gáz, a telefon és a csatorna bevezetéséért.
Együtt szenvedtük meg a kárát a sáros földutaknak, de együtt örülhettünk, amikor az úthenger végigsimította végre az aszfaltot. Közös öröm volt a szobrok felállítása, vagy éppen a templom felépítése. Miénk minden siker, mint ahogyan miénk minden bánat, s ezek közül alighanem mindegyikre emlékezünk, hiszen alig egy emberöltőről van szó csupán. Ön, kedves Olvasó, egy krónikát tart a kezében.
Olyan történelmi munkát, mely elevenen élő emlékek sorozatából áll, ami mindenkinek mást jelent, de egyben közösek a momentumok: ezek a mi otthonunk megteremtésének állomásai, életünk legfontosabb pillanatai. Emellett természetesen történelmi tények is, amiket majd értékel a jövő generációja. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek abban, hogy ezt a könyvet megjelentethessük.
Külön hála illeti Tálas Lászlót, községünk díszpolgárát, akinek tollából megszülethetett ez a mű. Jó szórakozást és emlékezést kívánok mindenkinek, aki kezébe veszi a kötetet, s kívánom szeretett községünknek, hogy lakói mindig otthon érezzék magukat Rákócziújfaluban. Vissza