Fülszöveg
"Nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre, nyomorban" - idézi Dante szavait a Pokol ötödik énekéből a most közreadásra kerülő visszaemlékezések első oldalainak egyikén rákosi Mátyás. Ez az olaszul idézett mondat sokat elárul arról, miként értékelte saját egykori helyzetét a szerző, s milyen lelki állapotban látott hozzá memoárjai megírásához.
Rákosi Mátyás hosszúra nyújtott "gyógykezelése" - valójában saját maga által is száműzetésnek minősített szovjetunióbeli tartózkodása - idején, 1958-tól mintegy tíz éven át visszaemlékezéseinek megírásával foglalatoskodott. A szovjet levéltárakban elfekvő visszaemlékezésekről 25 éven át csak kósza hírek jutottak el Magyarországra, míg végül maguk a kéziratok is megérkeztek Rákosi egyetlen, még élő testvéréhez és általa a kiadóhoz. A most közreadásra kerülő, két kötetet kitevő "részlet" az 1940-1956-os időszakot, Rákosi politikai pályájának legfontosabb szakaszát öleli fel. Ezt az időszakot, különösképpen az 1949 utáni éveket nem utolsó sorban Rákosi személye és tevékenysége avatta az II. világháború utáni magyar történelem meghatározó, még napjainkat is befolyásoló éveivé.
Az első kötetben Rákosi Mátyás életútjának 1940-től, a Csillag börtönből való szabadulásától 1948 közepéig, a MDP megalakulásáig tartó szakaszát kísérhetjük végig. A kötetszerkesztők által "Szabadulás - háború - emigráció" címmel jelölt első nagy részben képet kapunk börtönéveiről és "börtönélményeiről", a szabadulás körülményeiről, utazásáról a Szovjeturnióba, arról hogyan szembesült Moszkvában a magyar emigrációt ért törvénysértésekkel és a sztálini vezetés kíméletlenségével. A visszaemlékezések jól érzékeltetik, Rákosi hogyan méri fel azokat a kereteket, amelyek között politikai karrierje veszélyeztetése nélkül érvényesítheti bizonyos elgondolásait.
A háborús évek élményanyaga, az evakuálás, fronttapasztalatok, előadókörutak mellett előtűnnek a magyar emigráns kommunisták és természetesen vissza-visszatérően, kapcsolatai a szovjet vezetőkkel, elsősorban Sztálinnal és Dimitrovval. A Szovjetunióban töltött emigráció négy évéről írt fejezet sok eddig nem ismert részlettel gazdagítja Rákosi Mátyásról alkotott képünket.
Az 1945-1948 közötti évekről szóló részben a személyes élmények helyébe fokozatosan a politika történései lépnek. 1945 eleje, a hazatérés új ismeretségeket teremt. Felvonul a koalíciós évek szinte teljes vezető garnitúrája. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjai, pártvezetők, értelmiségiek, később az egyházi vezetők. Talán csak a kommunisták bemutatása hiányos, bár Nagy Imre és Kádár János sorra kerül. Pozitív szereplőket itt már alig találunk nála: aki kezdetben demokrata volt az reakcióssá, aki baloldali volt az jobboldalivá, egyesek rendőrspiclivé válnak. Kíméletlenségében is érdekes jellemrajzok színesítik a kötet például Nagy Ferencről, Balogh Istvánról, Böhm Vilmosról, vagy az ingadozó demokrata jelzővel illetett Tildy Zoltánról, az álbaloldalinak titulált Szakasits Árpádról és Marosán Györgyről. Olykor a koncepciós perek érveit ismerhetjük fel a politikai ellenfelekről írt sorokban.
A kötet lapjain bepillantást kapunk a kamarilla-harcokban, a politikai cselszövés rejtelmeibe. Rákosi a korabeli dokumentumoknál és a feldolgozásoknál színesebben tárja elénk manővereit, hogyan játszotta ki egymás ellen a pártokat, hogyan szűkítette, majd hogyan tette lehetetlenné riválisai helyzetét. Mint ahogy annak idején, most is kitüntetett terjedelemben és némi büszkeséggel emlékezik a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt szétveréséről, és különösen Nagy Ferenc megbuktatásáról. De nem feledkezik meg a nemzetközi kapcsolatok alakításában betöltött szerepének bemutatásáról sem. a memoár külön érdekessége az 1946. júniusi amerikai útról készült, élménybeszámolónak is beillő rész.
A második kötet az "igazi" Rákosi-korszakot, 1948-1956-ot öleli fel. Amíg az első időszakának tárgyalásánál Rákosi Mátyás megelégedhetett emlékei egyszerű kifejtésével, a másodikban nemcsak bemutatja azokat a történeti eseményeket és folyamatokat, amelyeket kiemelésre érdemesnek tart, de 1949 nyarától, a Rajk-per időszakától védekezésbe szorulva viaskodik a Kádár-korszaknak az előző éráról alkotott véleményével, makacsul védve egykori tetteit. Írásából kitűnik: kitart korábbi felfogása mellett, mely szerint a népnek áldozatot kell hoznia a "szebb jövő" érdekében. A visszaemlékezések bemutatják a központi tervutasításos gazdálkodás világát, az ötéves terv menetét, amelynek 1951-es felemelését - kivételes módon - Rákosi is komoly hibának tekinti, igaz itt is áthárítja a felelősséget a szovjet hadvezetésre és magára Sztálinra. Az ő szemüvegén keresztül a tömegméreteket öltő büntetések, a koncepciós bűnperek sorozata a szocializmus építésének elkerülhetetlen kísérőjelenségévé zsugorodik.
A személyi kultusz problematikája visszatérően foglalkoztatja, keresve a felmentés a saját személyi kultuszának igézetében eltöltött évekre. Elismerni ugyan, hogy a bizalmatlanság és a gyanakvás eluralkodott rajta, de ezt nem hozza szoros összefüggésbe a koncepciós perek sorozatával. A perekkel kapcsolatban nem hárít el magáról minden felelősséget, de szívesebben hibáztatja itt is a közreműködőket. Az ő megvilágításában a nevével fémjelzett gazdaságpolitikai gyakorlat lényegében helyes volt, s ily módon személyes megtámadtatásként éli meg 1953-as leváltását. Az 1953-1956-os rész a hatalmának hanyatlását megélő Rákosit mutatja be. Ezeken az éveken végigvonul a Nagy Imrével folytatott küzdelem. Történeti arcképcsarnokában meglelhetjük Tito, Berija, Hruscsov, Kádár János, Kiss Károly, Apró Antal, Szakasits Árpád portréját és véleményét Farkas Mihályról, Révai Józsefről, Gerő Ernőről.
A visszaemlékezésekbe helyenként anekdoták is kerülnek, de ezeknél is érdekesebbek a politikacsinálás legbelsőbb műhelyeibe vezető sorai: a Sztálinnal folytatott négyszemközti tárgyalásai, illetve a szovjet pártelnökség színe előtt lezajlott, a magyar küldöttség szempontjából inkább kioktatásnak, mint tárgyalásnak minősíthető megbeszélések.
A visszaemlékezések Rákosi leváltásának és a Szovjetunióban töltött első hónapok történéseinek ismertetésével, valamint az 1956 őszi hazai eseményekben Moszkvában játszott szerepének felvillantásával zárulnak.
Az eredeti szöveget híven közlő kiadást szaktörténészek által készített magyarázó jegyzetek, Rákosi életének részletes kronológiája, valamint mutató egészíti ki. a kiadás ebben a formában akár az érintett korszak, de különösen az 1940-es évek végétől az 1956-ig tartó "Rákosi korszak" nagy átfogó ismerettárai közé is sorolható.
Vissza 
