Ráksi

Előszó

E vállalkozásban nem a nagyravágyás vezetett bennünket, hanem a felismerés, hogy a múltidézés utolsó pillanatait ragadhatjuk meg. Az én korosztályom - mely a XX. század második felében élte életét - nagyon keveset tud a falu történetéről. Olyan időben nőttünk fel, amikor sok gondolat maradt kimondatlan, az eseményeket a hallgatás takarta, s szép lassan történelem lett abból, amit nagyszüleink, szüleink megéltek.
Most, az ezredfordulón számba véve Ráksi lakosságát, azt láttuk, hogy egyre kevesebb az őslakos, így utódainknak már aligha lesz lehetőségük hitelesen megismerni múltunkat. Márpedig a falu krónikája csakis rajtuk, a történések megélőin keresztül örökíthető meg. Igyekeztünk hát megragadni a lehetőséget, s az eltelt évtizedek felidézésére kértük őket. Szerencsére megnyíltak, mutatva, hogy az utóbbi évtizedben feloldódott a korábbi szótlanság. Köszönjük Nekik, a mesélőknek, hogy készséggel előhívták emlékeiket, s az adatgyűjtés során egyetlen ráksi házban sem kaptunk elutasítást. Ugyanígy segítették a szerzők munkáját a kötet második fejezetében szereplők, akik az ezredforduló Ráksijának mindennapjait mutatták be. Az ő életük a következő nemzedékek számára lesz majd kordokumentum. Egy félezres falunak talán csak egyszer adatik meg egy emberöltő alatt,hogy könyvet készítsen magáról. Mi megtehettük, mert a kiadványhoz elnyertük a Millenniumi Kormánybiztos anyagi támogatását.
Bízom abban, hogy az előttünk álló feladatokhoz is a krónikaíráshoz hasonló összefogásra számíthatunk a falu lakossága részéről. Vissza