Ramadán: A muszlim böjt hava

Előszó

A média - a televízió, a rádió és a napilapok - révén nap mint nap szembesülünk azzal milyen sok ember éhezik a világban. Néha már kissé elfásultan dobjuk a kukába a postán érkező sokadik segélykérő levelet, amely éhező embertársaink nevében némi pénzmagért vagy legalább adónk egy százalékáért fordul hozzánk. Persze megfordul a fejünkben, hogy ennek nem így kellene lennie, hiszen a média már azt is régen a tudomásunkra hozta: igenis elég élelmet termelünk bolygónk minden egyes emberének, s a világban nagy számban előforduló éhínségek legfőbb oka az élelem egyenlőtlen eloszlása. A probléma csupán az, hogy a jóléti országokban élők nem érzik át az éhség mibenlétét, hiszen valószínűleg soha nem tapasztalták meg azt. Nem lehet igazán elvárni attól, aki túlsúlya miatt panaszkodik, hogy megértse, mi is az, ha nincs ivóvíz. Azok, akik rendszeresen böjtölnek, közelebb állnak ennek megértéséhez. A böjt elrendelésében rejlő megszámlálhatatlan bölcsességek egyike lehet, hogy Isten azt kívánja az emberektől: mélyebb empátiára tegyenek szert, ami a szenvedők sorsát illeti. A böjtölés egy rejtett, belső mozgatórugót indít be, mely összhangba hoz minket az emberiség többi tagjával, hogy együttérezzünk a világ minden táján élő sanyarú sorsú testvéreinkkel, arra motiválva minket, hogy nyújtsuk is segítő kezünket. A Ramadán havi böjt a muszlimoknak, ahogy azt a következő oldalakon olvashatják, egy nagyon áldásos, lelki feltöltődéssel telített időszak. Olyan, mint egy kilövőpálya a keresők számára, hogy túllépjenek az evilágon és egy kis bepillantást nyerhessenek az Igazságba, mely anyagi szemeik elől ezer és ezer függönnyel van eltakarva. Az utóbbi évek Ramadánjai egy jelentős társadalmi eseményre adnak jó alkalmat: a kultúrák közötti dialógus elősegítésére. Nem muszlim országokban élő muszlimok megfogadják a Próféta tanácsát, s közeli-távoli szomszédaikat megvendégelik. Az iftár vacsorák ma már az élet minden területéről hoznak össze embereket, hogy új barátságokat kössenek. Különböző vallású emberek egymásról való hiányos tudása, valamint egymás félreértése konfliktust szül. Akkor születik vallásközti dialógus, amikor különböző hátterű emberek összejönnek, hogy beszélgetést kezdeményezzenek. Ha e más és más vallású emberek megismerkednek egymással, rádöbbenhetnek: mennyivel több a közös vonás bennük, mint a különbség. Ez a tudat felébreszti a szeretetet, s a szeretet az, mely békét fog hozni világunkra. Vissza