Reformátor vagy forradalmár volt-e Nagy Imre?

Előszó

Tisztelt Szótárhasználó!
Köszönjük, hogy választásával a Grimm Kiadó és a modern magyar szótári kultúra első kétirányú német Tanulószótárát tisztelte meg.
Könyvünk megírása óta csaknem huszonöt év telt el. Főszereplője, Nagy Imre halott, s a börtönben írt utolsó feljegyzései aligha kerülnek egyhamar történetíró kezébe. Mellékszereplői közül nem egy közzétette emlékiratait, anélkül azonban, hogy jelentős mértékben módosította volna Nagy Imréről egykor alkotott képünket. Mások, mint Kádár János, leírásunk számos homályos pontját megvilágíthatnák, csakúgy mint a Szovjetunió egykori fiatal budapesti nagykövete, Juri Andropov, akinek egy intésére ma fontos levéltárak nyílhatnának meg. Minderre kevés a remény. A könyv szerzői némi elégtétellel hivatkozhatnak Pascal mondására: minden történetíró gyanús, kivéve amelyik a maga korát írja le...
Huszonöt évvel ezelőtt mégis kétségekkel küzdve fogtunk hozzá munkánk megírásához. Kételyeink nem voltak indokolatlanok. Számos perdöntő adat nem volt a kezünkben. Hiányzott a történelmi távlat is. ki tudhatta, merre visz Magyarország útja, miféle tények helyezhetik új megvilágításba könyvünk főszereplőit. Összehasonlítási alapunk sem igen volt. Egy évtizeddel a csehszlovák reformmozgalom, két évtizeddel az új lengyel forradalom előtt Nagy Imrét hogyan is lehetett volna összevetni azokkal - egy Dubcekkel, egy Walesával -, akikkel most már együtt szerepel a történelem arcképcsarnokában?
Nagy Imrét nem egyszer »magányos embernek« írjuk le ebben a munkánkban. Utat nyitónak, új utat álmodónak. E tekintetben nem tévedtünk: a maga nemében egyedülálló volt és maradt.
Könyvünkben azonban tárgyi tévedések is vannak, szemléletében sem mindig felel meg mai látásmódunknak. Ingadozik a mérleg. Mások bizonyára egyebet is beledobnának a hibák és hiányosságok serpenyőjébe. Vissza