Református népiskolák, népoktatás

Előszó

Könyvünk szerzője szép és hasznos, de ugyanakkor nehéz feladatra vállalkozott. Szép, mert kevéssé feltárt korszak református iskolaügyének Borsod, Abaúj és Zemplén vármegye összevonásával kialakult nagyobb terület minden településére kiterjedő kutatására, vizsgálatára, elemzésre, megfelelő forrásanyagaik dokumentálására vállalkozott. Munkája, kutatási eredményeinek közzététele több szempontból is hasznos. Hasznos, mert kevéssé számontartott, a kellő forrásanyag hiánya miatt nagyrészt ismeretlen vagy csak alig ismert, a ma élők érdéklődéséből, tudatából kiszorult adatokat hoz az érdeklődők tudomására, és örökít meg az utókor számára. Hasznos, mert a régi iskolázás vázolása, megismertetése építő, nevelő hatású az egyes települések polgáraira: múltjuk egy régi, s hosszabb ideig tartó szakaszának megismeréséhez nyújt segítséget. Hasznos azért, mert aki ismeri a település múltját, küzdelmeit a művelődés biztosításáért, megszerzéséért, áldozathozatalát az iskola fenntartásáért, az jobban megbecsüli az elődök küzdelmeit, az általuk létrehozott és ránk hagyományozott erkölcsi, szellemi és anyagi hagyatékot, az nagyobb felelősséget érez szülőföldje, lakóhelye fejlődéséért és könnyebben válik a közösségért tenni és áldozni kész, a meglevő értékeket védő és gyarapító tudatos polgárrá. S mivel az egyes kirajzolódó kép általában pozitív, az anyag még jobban erősíti a közösségek tagjaiban a közösségért érzett felelősséget, a településhez tartozás tudatát, a lokálpatriotizmust.
Nagy nehézséget jelentett szerzőnk számára az alapvető forrásanyag, a korabeli írásos emlékek felkutatása, megtalálása. A régi korok emlékeit ugyanis a fejlődés mellékhajtásai, történelmünk viharai, nemzetünk megpróbáltatásai nagymértékben megtépázták, elpusztították. Az iskolák tanítói és az iskolát fenntartó egyházközösségek lelkipásztorai sokszor változtak, továbbá a felgyülemlő forrásokat a helyszűke miatt is sokszor kellett selejtezni. Ilyenkor sok forrás, dokumentum semmisült meg. Több településen a nagy tűzvész pusztította el az írásos emlékeket. Sok értékes történelmi anyag ment tönkre 1948-ban is, amikor az egyházi elemi iskolák és középiskolák államosítása megtörtént. Az állampárti irányítás "új világot", szocializmust akart építeni, s ezt az egyházi alapok tagadásával, kiküszöbölésével, felszámolásával igyekezett megvalósítani. S a múlt iránti érzékenység hiánya következtében, kellő hozzáértés nélkül az új rend vakbuzgó emberei sok értékes forrásanyagot pusztítottak el. Mindehhez hozzájárult az iskoláknak pár évtizeddel ezelőtti körzetesítése, a kisiskolák megszüntetése, amikor szintén alkalom, lehetőség adódott a felszámolást végzők által értéktelennek tartott sok fontos forrásanyag kiselejtezésére. Fentiek közvetkeztében kevés forrásanyag áll, különösen a régmúlt idők tekintetében, a kutatók rendelkezésére. Vissza