Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán II.

Előszó

1987-1989 között az MO autópálya soroksári szakaszán és a hozzákapcsolódó, új 51 -es út nyomvonalán, Dunaharaszti és Taksony határában négy szarmata falu feltárására nyílt lehetőségünk (1. kép). A lelőhelyek a soroksári Dunaág mentén húzódó homokbuckás akkortájt vízben gazdagabb, ligetes mocsarakkal tarkított területen létesültek, esetünkben a folyammal párhuzamosan, a soroksári Dunaágtól légvonalban 3, a Nagy Dunától (Albertfalva katonai táborától) 10 km-es távolságban. Teljes feltárásra nem volt lehetőségünk, szondázó módszereinkkel a falvak egykori, teljes kiterjedését biztonsággal megállapítani nem tudtuk, csupán a terepjárással következtethettünk korabeli kiterjedésükre. A területen belül a telepek egymástól több km távolságban helyezkedtek el, alkalmazkodva a földrajzi környezethez és a szarmata kor népességének életmódjához. A települések létrejöttében, valamint leletanyaguk összetételében, mint majd ez a további tárgyalásokból nyilvánvalóvá válik, erősen érvényesült a kelet-pannóniai limes közelségének hatása. Munkánk kezdetén, 1987 nyarán Budapest XX.ker.(Soroksár) határában Soroksár-Várhegynek nevezett lelőhelytől északkeleti irányban, a gyáli patak jobb partján, a Kertészeti és Szőlészeti Egyetem. Kísérleti Tangazdasága szántóföldjén (Soroksár- Várhegy III munkahely) végeztünk kutatásokat. E település feltárásának eredményeit a közelmúltban megjelentettük \ ezért most csupán a teljesség igénye és a később feltárt falvakkal való összehasonlítás miatt foglalkozunk röviden ezzel a lelőhellyel. Vissza