Régi magyar drámai emlékek I-II.

Előszó

A Régi Magyar Drámai Emlékek létrehozásának szükségessége évtizedek óta fönnállott. Már 1938-ban a Deákműveltség és magyar renaissance c. tanulmányom írása közben világossá vált nem csupán a deákság nagy szerepe a régi magyar színjátszás terén, de az is, hogy az erre vonatkozó kutatások elégtelenek. Bayer József úttörő drámatörténeti műveiben (1887, 1897) alapvető eredményekre a magyar dráma XVIII-XIX. századi alakulását illetően jutott. A régebbi századokra Alszeghy Zsolt - máig egyetlen - magyar drámatörténeti gyűjteménye (1914) sem tudott újat adni. Hiszen csak azután indult meg az a kutatómunka, melynek eredményeként ma már a korábban ismert drámai szövegek többszöröse áll rendelkezésünkre.
Amikor 1952 nyarán a Kodály-Emlékkönyv számára megírtam A magyar drámajáték kezdetei c. tanulmányt, már megérlelődött a jelen gyűjtemény terve. Kétségtelennek látszott, hogy nagyarányú kutatásra és munkatársak segítségére van szükség. Először Dömötör Tekla, majd pedig az azóta elhunyt, áldozatkész munkatársunk, Szilvás Gyula állt nagy lelkesedéssel a terv mellé. Mind magam, mind Dömötör Tekla egész sor tanulmányban igyekeztünk a kötetek elvi és történeti alapjait tisztázni. Míg magam a XVI. század végéig tartó részre összpontosítottam munkámat, Dömötör Tekla a XVIII. századi anyag sajtó alá rendezésével, kiegészítésével, nemkülönben a bevezetés XVII. századi részének megírásával vállalt olyan feladatot, melynek megoldására elsősorban ő volt hivatott. Vissza