Régi szegedi holmi (minikönyv)

Előszó

Sz. Szigethy Vilmos (1877-1956) a legsokoldalúbb szegedi tollforgatóként írta be a nevét a szegedi művelődéstörténetbe. Elsősorban újságíró volt, riporter, így kezdte pályáját is, de mint elbeszélőt is joggal tartja számon az irodalomtörténet. Ifjan verseket is írt, de ebből csak annyi maradt, hogy később tréfás, szatirikus rigmusokkal vidámította a szegedi lapok olvasóit. Mint a szegedi levéltárnak csaknem fél évszázadon át (1903-1950) vezetője, még a tudományba is belekóstolt. De nem véletlenül kedvelte álnévéül a Régi Riportert. Ebben volt igazán elemében: tudósítani a friss eseményekről és a múlt érdekességeiről, embereiről, történeteiről. Színesen, derűsen, nosztalgikusan.
Miniatűr könyveink sorában 1988-ban Apró Ferenc és Lengyel András már közre adott egy kis kötetet Régi szegedi kocsmák címmel, az írónak a Délmagyarország hasábjain 1942/43-ban megjelent cikkeiből. A könyvecske végén pályáját is fölvázolták, s ezzel engem fölmentettek e föladat alól. E mostani kis gyűjteményhez annyit kell magyarázatul ideírnom, hogy ez mintegy folytatása az előzőnek: az 1943 januárjában ért véget, ez februárban kezdődött, és szeptemberig tartott. Műfaja ugyanaz: anekdoták füzére hangulatos eseményekről, érdekes szegedi figurákról. Nem is fejezhetném be illőbben, mint Apró Ferenc utószavának befejező mondataival:
"Élvezzük Szigethy írásművészetét, merüljünk el a régi Szeged hangulatáéban, ízeiben - mindabban, ami visszahozhatatlanul elmúlt. Sokáig fog visszhangozni bennünk..."

Péter László Vissza